Dr. Mavrogenis Stelios, Dr. Nádas György

A prostata gyulladás

A húgyivarszervi fertôzések 25%-át a prostata gyulladás különbözô formái teszik ki.

A prostatitis jobb megértése és kezelése céljából, 1995-ben a National Institute of Helth (NIH) consensus konferenciája az alábbi beosztást határozta meg.

NIH beosztás

I. Akut bakterialis prostatitis

II. Krónikus bakterialis prostatitis

III. Krónikus kismedencei fájda- lom syndroma (CPPS)

III./A Gyulladással társuló CPPS

III./B Gyulladás nélküli CPPS

IV. Asymptomaticus gyulladá- sos prostatitis

I. Akut bakterialis prostatitis

Fiatal férfiaknál gyakoribb, általában hirtelen kezdôdô betegség, melyet magas láz, hidegrázás, elviselhetetlen gáttáj, alhasi fájdalom, rossz közérzet, izületi, vizelési (irritatív, obstruktív) panaszok kísérnek.

Rectalis digitalis vizsgálat során rendkívül érzékeny, duzzadt, feszes, „tészta" tapintású prostatát észlelünk. Ilyenkor a prostata erôteljes tapintása, esetleges masszírozása szigorúan tilos, a bakteraemia kialakulásának veszélye miatt.

Akut prostatitis kialakulásához a hólyagban, illetve a húgycsôben letelepedett baktériumok prostata szövetbe jutása szükséges, ezt a folyamatot elôsegíti az urethroprostaticus reflux. Ilyenkor a vizelet a prostata ductusokba kerül, magával sodorva a baktériumokat is. A rectum baktériumok direkt vagy lymphatikus úton, illetve a testben zajló gyulladás haematogén úton való terjedése a prostata szövetre okozhatja a prostata gyulladását. Gyakran eszközös beavatkozás (cystoscopia, katéterezés stb.) során, iatrogén fertôzés következménye a prostatitis.

A vérképben leukocytozis és balratolódás látható. Significans pyuria, bakteraemia és haematuria mutatható ki a vizeletbôl, a vizeletbôl kitenyészthetô a prostatitist okozó kórokozó.

Az UH vizsgálaton prostata megnagyobbodás látható, s kimutatható esetleges vizelet retentio. A prostata szövet inhomogén, benne kisebb echoszegényebb területek láthatók (nicroabscessus).

A septikus és az elhúzódó kórlefolyás miatt kórházi kezelést igényel. Húgycsôkatéter behelyezése tilos, vizelet retentio esetén suprapupicusan behelyezett epicystostomiás katéterrel történik a vizelet deviatio.

A vizeletbaktérium tenyésztésének elindítása után, széles spektrumú antibakteriális szerek (fluoroquinolonok, modem penicillin készítmények, trimetoprim-sulfamethoxazol, aminogligozidok, 3. generációjú cephalosporinok) adása parenteralisan javasolt.

Arzberger hűtéssel (20-25 °C) és antiflogistikumok adásával csökkentjük a gyulladásból adódó fájdalmat.

Az alkalmazott kezelés a teljes gyógyulás után még 1-2 hétig adható.

Prostata tályog általában akut, de néha krónikus bakterialis prostatitis után alakul ki. Széles spektrumú antibiotikum védelmében, gáti behatolásból vagy transurethralisan végezzük a tályog megnyitását.

II. Krónikus bakterialis prostatis

Színes, változatos klinikai tünetekkel jelentkezô megbetegedés, melyre a recidiváló bakteriuria és az elhúzódó tünetmentesség váltakozása jellemzô.

Nemcsak a rosszul kezelt akut gyulladásból alakul ki, de számos esetben kórelôzmény nélkül, primer megbetegedésként jelenik meg.

A betegek többsége irritatív vizelési panaszok ( dysuria, gyakori vizelési ingerek, nocturia), gáttáji, kismedencei és alhasi fájdalom miatt fordulnak orvoshoz. Gyakran fertilitási, merevedési zavarok, ejaculatio praecox, postejaculatios fájdalom is társul a többi panaszhoz. Láz, hidegrázás, vizeletelakadás a krónikus gyulladásnak akut exarcerbációja esetén fordulhat elô.

A prostatitis szerepe az infertilitásban a mai napig sem tisztázott teljesen, de a klinikusok szerint kezelése, fôleg masszív pyospermia esetén, javítja a sperma képet. A rektális digitális vizsgálat során tömöttebb, néha érzékenyebb prostata tapintható.

A prostatitis kimutatásában a mai napig fontos szerepet játszó „három pohár próbát", illetve a prostata masszírozása után nyert váladékból készített kenetet alkalmazzuk. Prostatitis mellett szól, fôleg a harmadik pohárban található, vagy a kenetben kimutatható granulocyta, illetve baktériumok. (Erôs nagyítás mellett látóterenként 20-nál több granulocyta).

Önkielégítéssel, steril körülmények között nyert spermából indítjuk a bakteriális tenyésztést. Transrectalis UH (TRVS) vizsgálat a fertôzést fenntartó prostatakövek kimutatásában, a prostatitis a benignus prostata hyperplasiától, prostata carcinómától és a prostatikus abscessustól való megkülönböztetésben játszik szerepet.

A krónikus bakterialis prostatitis esetén ki kell zárni a gonococcalis, parasitas, gombás és nem specificus granulomatosus prostatitist, illetve a prostatitis tuberculosa jelenlétét. A beteg anamnézise, a fizikális vizsgálat, a speciális laboratóriumi vizsgálatok és a képalkotó eljárások segítenek a pontos diagnózis felállításában.

Urológusok körében hatékony kezelésnek tekintik az antibakteriális, antiflogisztikus kezelés mellett a prostata rendszeres „masszírozását" is, bár e módszernek csak empirikus bizonyításai vannak. A kezelést célszerű célzottan elindítani. A fertôzés a prostata mélyebb részeiben, illetve a tokhoz közeli kövek körül található, ezért ajánlatos több héten keresztül folytatni (8-12 hétig).

A leghatékonyabb antibakteriális szerek jelenleg a fluoroquinolonok, a modern penicillinek, trimethoprim-sulfamethoxazol, tetracyclinek és a 3. generációs cephalosporinok.

Idôsebb korban konzervatív kezelésre resistens prostatitis esetén a prostata transurethralis resectiója, a transvesicalis prostata adenoma enucleációja indokolt. Műtét után még perzisztáló prostatitis, vesiculitis esetén már leírták radikális prostato-vesiculectomia elvégzését is.

III. Krónikus kismedencei fájdalom syndroma (CPPS)

A betegek színes, változatos tünetekkel jelentkezô panaszaik miatt keresik orvosukat. Panaszaikban alhasi, kismedencei, gáttáji fájdalom dominál. A vizelet és a prostata-váladék bakteriológiai vizsgálata negatív.

A krónikus kismedencei fájdalom syndroma (CPPS) két csoportra osztható:

III./A Gyulladással társuló CPPS

(régebbi neve: krónikus abakterialis prostatitis)

Ebbe a csoportba olyan betegek tartoznak, akiknél a bakteriológiai vizsgálat során baktérium nem mutatható ki, de a prostata-váladékban gennysejtek találhatók. A régebbi feltételezés, hogy a gyulladást gomba, trichomonas, anaerob baktériumok, és vírusok okozzák, a vizsgálatok során nem bizonyosodott be. A Mycoplasma hominis és Ureaplasma urealyticum szerepe kétes, jelenleg is vizsgálják szerepüket a CPPS kialakulásában.

Feltételezett kórokozója, az utolsó években divatos Chlamydia trachomatis lehetne.

Speciális tenyésztéssel, vagy molekuláris biológiai módszerekkel kimutatható.

Kezelésére alkalmazott szerek közé tartozó Doxycyclin (2 x l00 mg), Azithromycin (2 x 250-500 mg), Erythromycin (2 x 250-500 mg) minimum két hétig adhatók, a beteg panaszainak csökkenéséhez antiflogisticus terápia és alpha receptor blockolók adása ajánlott.

III./B Gyulladás nélküli CPPS

(régebbi neve: prostatodynia)

A baktériumtenyésztés steril, a prostata-váladékban nincs genny. A prostata és környéke érzékeny, a betegek imperatív vizelési ingerekrôl, dysuriáról, gáttáji fájdalomról számolnak be.

Az urodynamiás vizsgálatok során spastikus dysfunctio mutatható ki a hólyagnyak és a prostatikus húgycsô között, gyenge vizelési áramlás (mind a Qmax. mind a Qaver. is csökken), a hólyagnyak is a prostatikus húgycsô incomplet relaxacióját mutatja, a külsô záróizomtól proximalisan, abnomalisan nagy nyugalmi húgycsô zárónyomást jelez.

A beteg panaszait a hólyagnyak és a prostatikus húgycsô simaizom spasmusa okozza, mely magas prostatikus húgycsônyomáshoz vezet. Az emelkedett nyomás hatására vizelet reflux alakul ki az intraprostatikus és ejaculatorius ductusban, ennek hatására kémiai prostatitis vagy vesiculitis jön létre.

Kezelése az alpha receptor blockolókon alapul (napi 10-15 mg Terazosin, vagy 4-8 mg Doxasosin stb.), de életmód változtatása (alkohol, fűszeres étrend elkerülése), ülôfürdôk, spazmoliticumok, harántcsíkolt izom relaxansok (pl. diazepan), nonsteroid gyulladásgátlók adása is indokolt.

IV. Asymptomaticus gyulladásos prostatitis

Góckeresés során találkozunk a panaszmentes beteggel. Az elvégzett 3 portiós vizeletvizsgálattal és masszírozással nyert prostata-váladékból készült kenettel egyértelműen diagnosztizálható a prostatitis.

További kivizsgálása, illetve kezelése megegyezik a krónikus bakterialis prostatitisével.

Irodalomjegyzék:

1. Brawer, M., Medical management of BPH. Urology Times 1999: VI, vol.:27 (supp.2) 13-18.

2. Corradi, Gy., Jaszovszky,S.-né,Hegedüs, M .A prostatovesiculitis diagnosztikája biokémiai módszerrel. Magy.Urol.. 1994, 6(2): 121-5.

3. Curtis, J., Prostatitis update. Urology Times. 1999: VI., vol.:27 (supp. 2) 9-12.

4. Curtis, J., Treatment of chronic prostatitis: new roles for old friends. Urology Times. 1999:VI, vol.:27 (supp.2) 9-12.

5. James, M., Investigation of lower urinary tract. Surgery Intemational. 1996:XI, vol.:35 203-206.

6. Leigh, D.A. Prostatitis-an increasing clinical problem for diagnosis nad management. J. Antimicrob. Chemother. 1993,32(suppl.A)I.

7. Pewitt, E.B., Schaeffer, A.J. Urinarytract infection in urology, icluding akute and chronic prostatitis. In: Infectious Disease Clinics ofNorth America. Urinary Tract Infections. Ed.: Andriole, V.T., Moelering, R.C. Jr. Philadelphia. W.B. Saunders Company. 1997: 11: 642.

8. Pintér, J., Mohácsi, L., Petrás, Gy., Romics, 1., Sza1ka, A., Varga, A. Bakteriális, aspecifikus húgyúti infekciók kórisméje és kezelése. Módszertani ajánlás. Magyar Urológia. 1997: IX., 3:259.

9. Rókusz,L., Arányi, Zs., Bécsi, A., Gorka, A,. Húgyúti Infekciók. 1988. Melania, Budapest.

10. Ruszinkó, B., A prosztata és mellékhere gyulladásos megbetegedései. Háziorvos Továbbképzô Szemle. 1996: VIII, Iévf.4sz. 268-269.

Dr. Mavrogenis Stelios, Dr. Nádas György

Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar

Urológiai Klinika

1082 Budapest, Üllôi út 78/b.