A (kemény) drogot fogyasztó betegek kezelésében megjósolható a sikertelenség, bár néha ez sem egyértelmű.

A kezelés megkezdésekor mindenesetre tudjuk, hogy olyan betegséggel állunk szemben, ami egyszerű gyógyszeres, vagy psychotherápiás kúrával sosem oldható meg.

A sikertelenség okai, vagy tényezôi legnagyobbrészt bizonyosan a betegség természetébôl adódnak. A drogfüggôséget krónikus, szokványosan relapsusokra hajlamos megbetegedésnek tekintjük. Ezen betegség egyik igen gyakori jellemzôje a beteg személyiségének olyan jellegű megváltozása, ami a kooperációt szinte ellehetetleníti. 

A drogbetegség lefolyásában három szakaszt tudunk megkülönböztetni: 

Az ábrán a vízszintes vonal a teoretikus normális kedély (thymia, phoria, emotionalitás) állapotot jelzi, a hullámvonal pedig a droggal - bármilyen szerrel - elért, lényegében mesterséges hangulati állapotot mutatja.

A betegségnek elsô szakaszban a következô jellemzôi vannak:

• a. nem függô,
• b. nem stabil, nincs favorit drogja (a kizárólagosság értelmében), próbálkozik, keres.
• c. többnyire határozatlan célja van, tulajdonképpen nem drogozni akar, hanem szórakozni, vagy több/más akar lenni, vagy annak látszani, el akar nyerni valamit, vagy valaki(ke)t, élményt, pluszt akar, kalandot.
• d. Alapállapota mindig az alapvonal szintjén vagy afölött marad, a mesterséges állapot megszűnte után is
• e. mindig jobban érzi magát szerrel, feltéve, hogy megszűntek, vagy meg sem jelentek a kezdeti problémák - pl. hányinger, a cigarettától, az ópiumtól, morfintól, sziputól, szesztôl, stb.(tolerancianövekedés). Egyébként a keresgélô, instabil drogirányultság egyik motívuma is ez lehet, nevezetesen, hogy olyan drogot keres, amitôl csakis jól érzi magát, negatív érzésvonulata nincs.
• f. drive szinte nincs, ha van, akkor nem irányul a szerre. Ezért kielégülésrôl sem igen lehet beszélni, de kielégületlenségrôl sem.
• g. A tolerancia általában nô, még gyorsan is nôhet, a szükséglet tulajdonképpen nem, vagy alig. Tehát már kevés szertôl is igen jól érezheti magát. Mézeshetek!
• h. Szociális helyzete jó, esetleg még jobb.

Nem akar leszokni, nincs is mirôl, alulmotivált.

Az ábrázolat két vonala most a következô viszonyt mutatja:

A „mesterséges” vonal keresztezte a „normális” vonalat, alá süppedt. Még mást is láthatunk: (illetve: gondolhatunk):

• a. Függôvé vált. Ez óriási különbség. Ugyanis könyörtelenül megjelenik a megvonás, ha kiürül az anyag. A beteg kezd félni a megvonástól, (mert már volt egy-két alkalommal ilyen élménye).
• b. Stabil. Ez azt jelenti, hogy favorit drogja van, a kizárólagosság értelmében. Meg azt is, hogy szabályosság, regularitás jelent meg. Egy sinushullám-szerű periódusos változás, egy ritmus. Ez a ritmusosság, ha nem zavarja meg külsô tényezô, (általában beszerzési problémák), akkor igen szilárd. (Típusos példái: a dependens típusú alkoholbeteg, a nikotin- és a koffeinfüggô).
• Most már határozott cél motiválja: határozottan drogot akar, mégpedig egy bizonyosat, de mégis: még mindig pluszt (euphoria-élményt) akar, de ugyanakkor ki akar elégülni, ismeri az élményt, el is tudja érni, látható az ábrázolaton.
• d. Az alapállapot bizony rendszeresen alásüllyed a teoretikus, várt, vagy számított normálisnak, és így megjelenik egy vonal alatti terület, melynek mérete arányos a késztetés-drive-val. Ez azt is jelenti, hogy mindenképpen szenvedni (is) fog, mert a megvonás-kielégületlenség, bármilyen rövid idôre, de megjelenik, (és nagyon is ismerôssé válik!).
• Általában, tényleg, sôt, csaknem mindig, jobban érzi magát a szerével.
• De mégsem abszolút ez a szabály! Megjelenhet a - „relatív kielégületlenség” - a szer alkalmazása sem elégíti ki - de ilyenkor rendszerint nem más szert keres, hanem a dózissal, adagolással kezd variálni.
• e. Megjelenik a drive, sôt, nagyon is, mint már említettem, határozott irányultsággal. Képes kielégülni, és akkor jól is van. Ezért nemigen adagolja túl magát. Nem keres más szert sem.
• f. A jellemzô a stabilitás, tehát a tolerancia és a szükséglet virtuális állandósága. Lassan azonban mindkettô, tolerancia, és a szükséglet is, növekedni kezdenek. Ezt a beteg érzékeli, de megpróbálja ignorálni. A dolog azért nyugtalanítja. Ha jól akarja érezni magát, akkor meg kell kapnia az adagját. Kevesebbel nem érheti be.
• g. Szociális helyzete még mindig jó, de ez már üggyel-bajjal jár. A drog megszerzése abszolút szükségletté kezd válni, és emellett rendszerint meg kell szerveznie azt is, hogy ne lehessen észrevenni rajta a droghatást. Ezt egyébként még meg tudja csinálni, laikus, vagy nem gyanakvó elôtt még képes „eladni magát”, nem feltétlenül bukik le. Egy új jelenséget észlelhetünk, ez pedig a „denial” a „tagadás”. Ez a drogfüggô betegnek a valósághoz, a realitáshoz, a társadalomhoz való viszonya, amit a környezet hazudozásként és megbízhatatlanságként érzékel, a psychiáter pedig a személyiség megváltozásáról, psychopathizálódásról, regresszióról beszél.

Megjelenik a leszokás vágya, halványan de egyre erôsebben. Motiváltsága bizonytalan.

Az ábrán ezúttal ismét valami újat láthatunk: ez a normális szint elérésének lehetetlensége. A vonalak közötti, tehát a normális alatti terület mérete arányos a nyomorúsággal.

Fô jellemzôi:

• a. függô, mégpedig nagyon.
• b. ismét „instabilitás”, a változatosság, de ez nem aktív, hanem passzív, követô instabilitás, vagyis kényszerviselkedés. Azért próbálkozik, keres, mert nem tud kielégülni.
• c. A célja most is határozott, de nem képes elérni. Mindig kénytelen valamilyen fél-, vagy negyed-, tehát erôsen relatív kielégüléssel beérni. Most már soha nincs szó másról, csak arról, hogy jobban akarja magát érezni, mert nincs jól, rosszul van!
• d. Alapállapota, mint látható, sosem lehet a normális, vagy annak közelében, akkor sem, ha „beszedett”. Ez azt jelenti, hogy a közérzet mindig, törvényszerűen, rossz. Mégpedig erôsen depresszív színezetű. A függôség egy szinte állandósult megvonási tünetcsoport formájában jelentkezik, amelyet a beteg állandóan meg is él.
• e. Rendszerint alig érzi magát jobban a szerével. Ezt úgy értelmezi, hogy többre van szüksége, késôbb pedig úgy, hogy másra. Ez van az állandó variálás, kombinálás, keresgélés, kísérletezés, végül pedig a megvadult, kontrollvesztô fogyasztás mögött, vagyis megint nincs favorit drogja.
• f. A drive mérték nélkül növekszik, irányultsága eleinte határozott, de ahogy elkezdôdik a fogyasztás, a drive nem mérséklôdik, hanem megsokszorozódik, képtelenül erôssé válhat, de már nem annyira fókuszált. És így kontrollvesztô mohó viselkedés jelenik meg. Túladagolja tehát magát, mert nem képes kielégülni. Ebben a harmadik szakaszban ez az alaphelyzet. Ettôl a beteg annyira szenved, hogy nyomorúságán kívül mással nem tud foglalkozni, betegségtudat kezd kialakulni, de kifacsart, perverz módon, önmagának is hazudva.
• g. A szükséglet tehát látszólagosan növekszik, de a tolerancia vagy alig nô, stagnál, vagy csökken. A beteg irracionális jelenséggel kerül szembe, amit nem tud értelmezni sem, nemhogy legyôzni, sem ideje, sem ereje, sem elképzelése nincs arra, hogy megharcoljon. Szokásos probléma megoldási módszere nem működik.
• h. Szociális helyzete tönkrement, munkáját, családját, vagyonát már vagy elvesztette, vagy éppen hogy csak nem. Ez rendkívül veszélyes helyzet. Senki elôtt nem tudja már titkolni sem az akut, sem a krónikus állapotát. A denial egészen elhatalmasodik, elôrehaladott somatikus-organikus ártalmak miatt színvonalcsökkenés is bekövetkezik.

Most már erôsen motivált, de ebben erôs a hullámzás - (állandóan meggondolja magát, és szerrel próbálkozik megint).

Más szóval, a biológiai, psychés és társadalmi helyzet egyaránt katasztrófa felé közelít.

(A beteg a szakaszok átmenetekhez közeli helyzeteiben átcsúszhat egy másik szakaszra jellemzô állapotba, de az is elképzelhetô, hogy pl. egy szakasz alig érzékelhetôen gyorsan lezajlik, vagy, hogy a következô szakasz sosem jelenik meg.) 

Ma nagyon sokféle hatásos szer áll rendelkezésünkre, ha betegünk szenvedését enyhíteni akarjuk, függôségét pedig megszüntetni. Ugyancsak sokféle supportív psychotherápiás módszer is alkalmazható.

A kezelést meghatározza - többek között - a betegség szakasza: az a paradox helyzet, hogy psychotherápiának az elsô és a második szakaszban volna helye - amikor a beteg nem motivált. Gyógyszeres kezelése ebben a két szakaszban - ha mégis sor kerül rá - elsôsorban antidepresszív, emellett anxiolytikus és sedatív szerek adásából állhat, és ennek a kezelésnek a psychotherápia melletti kiegészítô jellege van.

A harmadik szakaszban motiválttá válik ugyan, de akkor már erôteljes gyógyszeres kezelés indokolt, melynek szempontjai:

• 1. A megvonási tünetcsoport psychés tüneteinek (feszültség, szorongás, dysphoria, dysthymia) enyhítése sedatívumokkal, anxiolyticumokkal - Clonazepam, alprazolam, benzodiazepin, chlordiazepoxid

• 2. A kielégületlenség és drive kiküszöbölése - Methadone, Buprenorphine, LAAM, Tiaprid, - krónikus antidepresszív kezelés, illetve esetleg Methadone szubsztitúció,

• 3. A rossz közérzet megszüntetése - SSRI-k, Tianeptin, Moclobemid, Mianserin és korszerű sedativumok, carbamazepine-készítmények,

• 4. A megvonási tünetcsoport vegetatív izgalmi tüneteinek enyhítése: Clonidin, Lofexidin, illetve Reasec, görcsoldók, atropintartalmú készítmények, esetleg kombinációban.

• 5. Stabil tiszta állapot elérése, belgyógyászati szerek, vitaminok, psychotherápia

• 6. Rehabilitáció, psycho- és szociotherápia.

Irodalom:

1. Vizi Szilveszter (szerk.): Humán Farmakológia, (A racionális gyógyszerterápia alapjai) Medicina, 1997

2. Diagnostic criteria from DSM IV - American Psychiatric Association, 5. Printing, 1998. július

3. Rácz József: Addiktológia (Tünettan és intervenciók) HIETE, 1999

4. Rácz József: Drogfogyasztók kortárs kapcsolatainak elemzése: a szociálpszichológiai és az etnográfiai perspektíva - Psychiatria Hungarica, 1995, 10, 4. 377-387

5. Rácz József: A drogfogyasztó magatartás, Medicina 1988

6. Penny Booth Page: The Origins of Alcohol Studies: E.M. Jellinek and the documentation of the alcohol research literature. British Journal of Addiction (1988) 83, 1095-1103

7. Vandlik Erika: A drogfogyasztás szomatikus szövôdményei, Psychiatria Hungarica, 1995, 10., 4., 389-396

8. Újváry István: A Marihuana-probléma, Psychiatria Hungarica, 1995

Az addikciók széles spektruma. Alkohológiai Füzetek, 27., 1994, Országos Alkohológiai Intézet

Funk Sándor: A drogbetegség szakaszai. Belügyi Szemle, 1998: 7-8., 22-29

Jaffe J.K., Epstein S., Ciraulo D.A.,: Current Concepts of Addiction - In: O’Brien C.P., Jaffe J.K.,(eds) Addictive States, Raven Press, New York, 1992

Jaffe J.K., Epstein S., Ciraulo D.A.,: Opioids - In: Ciraulo D.A., Shader R.I., (eds), Clinical Manual of Chemical Dependence, 1991 American Psychiatric Press, Washington, London

Gerevich József: Addiktológiai medicina, addiktológai psychiatria, Psychiatria Hungarica,: 1995, 10., 4., 357-367

Gerevich József: Az Addikció fogalomköre és diagnózisa. Új tendenciák az addiktív kórképek terminológiájában. Orvosi Hetilap, 135., 1994., 2805-2814

Gerevich József: A drogok használatával összefüggô pszihiátriai problémák és betegségek -
Füredi János: A Pszihiátria Magyar Kézikönyve, Medicina, Budapest, 1998: 3.2.2. - 238-250

Gerevich József: Az addiktív drogfogyasztás kialakulása. Egészségnevelés, 1994, 1-2:20

Gerevich József: A metadonkezelés biológiai és klinikai vonatkozásai. Psychiatria Hungarica, 1994, 9.,

Gerevich J.: Drug Problems and Drug Policy: A Hungarian Pointof View - European Addiction Research, 1995: 1., 1:50

Gerevich József: Az Addiktológiai psychiátria egyes kutatási irányzatainak legújabb fejleményei. Szenvedélybetegségek, 1:11, 1993

Shuckit M.A.,: Clinical course of alcoholism in 646 male Inpatients. Am. J.Psychiatry 150:786-792, 1993

Csernus Imre - Gaszner Péter: A drogfüggôség új kezelési eljárása, különös tekintettel a Clonazepamra. Neuropsychopharmacologia Hungarica 1, 1. 34-38

Jellinek E.M.: The Disease Concept of Alcoholism , New Haven, CT, College an University Press, 1960

Jellinek E.M.: Phases of alcohol Addiction: Quarterly Journal of Studies on alcohol, 1952, Vol.13.673-684 In: Buda Béla-Bonta Mihály (szerk) Viselkedés? Betegség? Társadalmi

probléma? Medicina, Budapest, 1985, 15-34

Bayer István: A Kábítószer, Gondolat, Budapest, 1989

Andreasen N.C.- Black Donald W.: Bevezetés a Psychiátriába, Medicina, Budapest, 1997

26. Sandor Funk M.D. - Ödön Kisszékelyi M.D.Ph.D. „Alcohol and drug” Hungarian. Short essay.

Alkohológia, 1991 /3-4. 1.-5. old.

27. Sándor Funk: „Experiences with the Methadone therapy” English Paper for the "Bilateral Exchange, Meeting of the American Psychiatric Association - Hungarian Psychiatric Association, Budapest, Hungary, April 9-11, 1992

28. Sándor Funk Dr.: „The drug-problem from the viewpoint of the General Practitioners”. Hungarian Article. Praxis, 1993.9. sz., szeptember 1993

29. S.Funk - B. Molnár: „Theory and practice in the therapy - especially the Methadone-therapy - of the drugdependent patients”. Hungarian Lecture presented on the III. Congress of the Association of the Hungarian Psychiatrists, February 23-25, Budapest 1994

30. S. Funk: „Theory and practice in the therapy of the drug-addicted patients - regarding especially the Methadone-therapy”. English Poster, presented and discussed on the Second

International Congress of WHMA (World Hungarian Medical Academy)1994

31. Sándor Funk M.D.,Bea Molnár M.D., Éva Aliz Bányai, Hedvig Váradi M.D.: „Hard-drug-taker patients' drug- and psychotherapy”. Hungarian Lecture, presented on the IV. annual meeting of the Hungarian Psychiatrist's Association, Gyôr, 26-28. January 1995.

32. Bányai Éva Aliz, Dr. Funk Sándor, Dr. Molnár Bea, , Dr. Váradi Hedvig: „Psychotherapy of the drugdependent patients. An overview” Hungarian Lecture, presented on the IV. annual meeting of the Hungarian Psychiatrist's Association, Gyôr, 26-28. January 1995.

33. Dr. Funk Sándor: „About the dependencies, generally, and about the smoking - in general” Lecture, presented on the I.All-Country Congress of the hungarian Association Against Tobacco Smoking (ODE) Hungarian Pécs, Hungary 1995. 06. 8-10

34. Sándor. Funk, M.D., Bea Molnár M.D.: „Psycho- and pharmacotherapy of Hard-Drug-Taker patients” Hospital Gyula Nyírô of the Government of Budapest Department of Addictology 1135 Budapest, Lehel út 59. Lecture, presented on the 1995 WFMH World Congress Dublin Ireland 1995. 08. 15-21.

35. Funk Sándor, Bányai Éva Aliz, Dr. Molnár Bea, Dr. Váradi Hedvig:
„The onset and course of the drug disease, by the features of the different kinds of drugs, therapeutic theories”

Lecture, presented on the V. Annual Meeting of the Hungarian Psychiatrist's Association,

Gyula, Hungary, 28-29. February, 1-2. March 1996.

36. Funk Sándor - Kassai Farkas Ákos: Methadonnal kapcsolatos javaslatok a Pszichiátriai Szakmai Kollégium Addiktológai Szakbizottsága részére. Kézirat. Budapest, 1996. Idézi: Pszichiátriai Szakmai Kollégium, Állásfoglalás, 1998, 13 (4), 477-479

37. Funk Sándor Molnár Bea: „The dilemmas of the Methadone-therapy”. Lecture, presented on the second annual meeting of the Hungarian Association of the Addictologists, Nov. 1-3 1996, Balatonfüred

38. Funk Sándor - Molnár Bea: „A drogbetegség kezelése, a lefolyási szakaszoknak megfelelôen”. Poszter, bemutatva a Magyar Psychiátriai Társaság éves vándorgyűlésén, Siófok, 1997. február

39. Funk Sándor: „Legális és illegális drogok, illetve ezek viszonya a függôség jellegéhez” Magyar Addiktológiai Társaság II. Országos Kongresszusa 1997. október 16-18. Balatonfüred

40. Dr. Funk Sándor: „A Methadon-kezelés története a Nyírô Gyula Kórház Addiktológiai Osztályán 1989-97. Tapasztalatok, tendenciák.” Elôadás, a Magyar Psychiátriai Társaság éves vándorgyűlésén, Budapest, 1998. 01. 22-24.

41. Dr Funk Sándor: „Az ártalomcsökkentés alapelvei” c. cikkrôl Szenvedélybetegségek, VI évf., 2.sz. 1998.

42. Dr. Funk Sándor: Az alkoholprobléma új szemlélete napjainkban. Hippocrates, I. évf. 1.sz., 1999. március

43. Funk Sándor, Molnár Bea: A Methadon-kezelés alapjai, gyakorlata, és jelen helyzete osztályunkon. Elôadás, elhangzott a Magyar Pszichiátriai Társaság VII. Vándorgyűlésén, Debrecenben, 1999. 01. 27-30.

44. Funk Sándor: Elméleti megfontolások és gyakorlati elképzelések drogfüggôség, illetve az úgynevezett polytoxicománia eseteiben. Elôadás, elhangzott a Magyar Addiktológiai Társaság III. Országos Kongresszusán, Balatonfüreden, 1999. október 14-16.

45. Funk Sándor: Pszichotherápiák lehetôségei az addiktológiai kórképekben. Elôadás a Pszihiátriatörténeti és Pszichotherápiás Jubileumi Konferencián, Gyula, 1999. okt. 23.