| HIPPOCRATES II. évf. 1. szám 90. oldal. |
|
Vissza a tartalomjegyzékre |
| Thromboprophylaxis otthon ápolt immobilis betegen |
|
Dr. Ablonczy Dalma |
|
A thromboprophylaxis egy multidisciplináris feladat és ebben kiemelt stratégiai szerepe van a családorvosnak. Jelen esettanulmány tárgyát a VTE, azaz a pathogenetikailag és klinikailag elválaszthatatlan MVT és PE prophylaxis képezi otthon ápolt immobilis betegen. A MVT-rôl köztudott, hogy morbiditása /PS /és mortalitása /PE!/révén milyen jelentôs, a PE-rôl pedig elmondhatjuk, hogy a legeredményesebben kezelhetô (és fôleg megelôzhetô) potenciálisan fatális betegség. Thromboprophylaxis jelentôsége[1,] [2]
A morbiditási és mortalitási statisztikán kívül a probléma életminôséget befolyásoló hatása és költségvonzata is jelentôs. A VTE kezelésének a kérdése szorosan összefügg a kockázat nagyságával. A VTE kockázata a rizikófaktorok függvénye. Kockázati tényezôknek két csoportja van: Háttértényezôk: életkor > 40 év (életkorral a rizikó nô!)
A gyakorlat szempontjából kiemelendô, hogy az orális fogamzásgátló és a hormonpótló kezelés újabb vizsgálatokkal is igazoltan a MVT kockázatát 2-4-szeresére növeli.[3,] [4] Betegségek, trauma, műtéti beavatkozások alkotják a másik csoportot. Az operált betegek rizikó kategóriáival nemzetközi5 és hazai6 konszenzus nyilatkozatok foglalkoznak alacsony, közepes és magas (alacsony, mérsékelt ill. fokozott) kockázati csoportokba sorolva a betegeket. A nem operált, belgyógyászati betegek besorolása is lehetséges, illetve azt meg kell kísérelni kórházi osztályon, sôt a praxisban is. Két fô szempontot: az aktuális betegséget, illetve állapotot és a korábbi (meglévô) rizikófaktorokat szem elôtt tartva. A thromboprophylaxis otthon ápolt immobilis betegen felveti a következô kérdéseket: ki , kiket, mikor , mivel, meddig és hogyan kezeljen?
A MVT kialakulása általában a műtét napján (vagy a trauma bekövetkezése napján) kezdôdik, bár klinikailag csak a 4-5 nap múlva manifesztálódik A késôi MVT-k leggyakrabban a kórházi elbocsátás utáni 2-6. napon jelentkeznek, azaz a műtétet követô 20-25. nap körül manifesztálódnak.[7] A prolongált thromboproohylaxist folyamatosan alkalmazni kell a klinikai kondíciók fennállásáig, a fokozott t thrombosis-kokázatú betegcsoportban általában a műtét után 5-6 hétig! A késôi thromboemboliás szövôdmények száma csökkenthetô a kórházban megkezdett és otthon folytatott thromboprophylaxissal. -Aktív :a családorvos által indított prophylaxis, Kiket szükséges megelôzô kezelésben részesíteni? Akik a VTE kockázatának ki vannak téve, s annak várható következményei súlyosabbak, mint a megelôzés céljára alkalmazott eljárás lehetséges szövôdményei. (Jelen esetben a LMWH készítmény) Betegek köre Összességében a belgyógyászati betegek különbözô csoportjainál a MVT kockázata kevésbé ismert a sebészeti betegekéhez képest. I. Műtét, illetve traumát követô állapotok - sebészi beavatkozást követô rövid postoperativ szak után hazabocsátott beteg - traumát követô, tartós immobilisatiot okozó gipszrögzítés HAEMOSTASIS RENDSZER AKTÍVÁLÓDÁSA! II. Nem műtéti immobilisatiohoz kapcsolódó állapotok - Stroke- AV-i bénulás, paresis Stroke-os betegeken bekövetkezô korai halálozás 5% PE miatti! A paretikus vagy bénult végtagon a DVT elôfordulása megközelíti a 63%-ot.8 - Malignus betegségek A daganatok vénás szövôdményei sokáig rejtve maradhatnak, majd hirtelen elzáródás vagy embolisatio képében jelentkezve, akár elsô, markáns jelként a daganatos háttér alapos gyanúját kelthetik. Trousseau óta számos tanulmány igazolta a vénás thromboembolisatio és a malignus betegségek közötti kapcsolatot, pontos adatok azonban nem ismeretesek. Aktív kemoterápiában részesülô betegben fokozott kockázat áll fenn. A kontraindicatiokat figyelembe véve az infúziós kezelés után 5 napig prophylaxis javasolt, akkor is, ha a beteg nem a kórházban, hanem otthon tartózkodik. Tulajdonképképpen egy szerzett thrombophiliás állapotról van szó. A fokozott thrombosishajlam legfontosabb kóroki tényezôi: - hypercoagulobilitási változások (tumorsejtek prokoaguláns aktivitása) - az alapbetegséghez társuló hajlamosító tényezôk (ágynyugalom, műtéti infekciók) - daganat ellenes kezelés.10
Klinikailag jól ismert tény, hogy a malignus folyamatok kapcsán fellépô vénás thrombosis (Trousseau-sy.) olyan értelemben kumarin rezisztens, hogy laboratóriumi vizsgálattal megfelelô mértékű az alvadásgátlás (az INR 2,0-3,0 közötti), mégis felléphet a thrombosis recidíva. Ilyenkor LMWH adására akár hónapokon át is szükség lehet. - MVT/PE anamnézisben - krónikus szívelégtelenség - AMI Fibrin leg scan-nel diagnosztizált MVT teljes incidentiája 24% volt szívizom infarctuson átesett betegek körében.11 - súlyos idült tüdôbetegség - súlyos gyulladásos bélbetegségek - nephrosis syndroma - súlyos exsiccosis - hyperviscositas syndromák (polycytaemia önmagában is indicatió lehet!) - myeloproliferatív syndromák - sepsis, súlyos infekciók - immobilis betegek aktív megbetegedéssel - thrombophilia veleszületett vagy szerzett formái A felsorolás természetesen nem foglalja magába az összes thrombosisra hajlamosító állapotot és az egyes tényezôk jelentôsége mindig egyedi megítélést tesz szükségessé. Ha a mérsékelt rizikóval járó állapotokhoz hajlamosító tényezôk (háttértényezôk) társulnak ,vagy ezen tényezôk halmozottan vagy súlyozottan szerepelnek, fokozott rizikókategóriába kerül a beteg . Általános ajánlás tehetô : minden kórházi, sôt otthon fekvô beteg VTE kockázatát fel kell mérni és a kockázat fokának megfelelôen primaer prophylaxisban kell részesíteni. Mikor? Klinikai kondíciók fennállása esetén. Családorvos elônye: ismert rizikóstátusz birtokában van! Annak ellenére, hogy rendelkezésünkre állnak gyakorlati útmutatók, mérlegelünk, a terápiás csapda lehetôségével mindig számolnunk kell! Segítségünkre lehet a D-DIMER teszt. Csak negatív prediktív értéke magas (közel 100%). Mivel? Thromboprophylaxis módszerei:
Napjainkban a korszerű gyógyszeres thromboprophylaxist a LMWH-készítmények jelentik. A VTE megelôzésének szükségességérôl, különös tekintettel az LMWH készítmények használatára, a hazai szakirodalom is foglalkozik. Sok adat szól amellett, hogy a prevenció leghatékonyabb eszköze ma valamely LMWH készítmény alkalmazása.12,13,14,15 Meddig?: A klinikai kondíciók fennállásáig. (ajánlások!) Extremitások: ischaemias stroke hemiplegia-cumarin allergia, évek óta kismolekulatömegű heparin th. (42 éves antiphospholipid syndromás beteg). - thrombophiliás terhes prophylaxisa a terhesség egész idején Másodlagos prophylaxisban, ha az orális anticoaguláns (Syncumar) kezelés nem alkalmazható (rezisztencia, túlérzékenység, még inkább a monitorozás akadályozott volta miatt) a kumarin készítmény helyett. - akár hónapokon át valamelyik LMWH készítmény is adható. Klinikailag jól ismert tény, hogy a malignus folyamatok kapcsán fellépô vénás thrombosis (Trousseau-sy.) olyan értelemben kumarin rezisztens, hogy laboratóriumi vizsgálattal megfelelô mértékű az alvadásgátlás (az INR 2,0-3,0 közötti) mégis felléphet a thrombosis recidíva. Ilyenkor LMWH adására akár hónapokon át is szükség lehet.16 Hogyan? végezheti orvos vagy nôvér, leggyakoribb és legegyszerűbb megoldásként maga a beteg, esetleg családtag is. Fontos a megfelelô educatio és a kezelôorvos mindenkori elérhetôsége! 1997. június és 2000. január között csoportpraxisként működô két budapesti családorvosi praxisban 32 esetben alkalmaztunk primaer thromboprophylaxist 31 betegnél. Átlagéletkoruk 65,4 év volt. Prolongált kezelést a betegek mindössze egyharmadában folytattunk, 21 beteg aktív, a családorvos által indikált thromboprophylaxisban részesült. Ezek közül:
Bár az elsô eseteket a kényszerítô körülmények diktálták, a késôbbiekben ezt gyakorlattá tettük az idevonatkozó ajánlásokra támaszkodva. Sajnos a betegek nem ismerik a kockázati kategóriákat és a gyakorlati útmutatókat sem respektálják! Így minden eset egyéni megítélésben részesült a korábbiakban elmondottak szerint. Az egyes készítmények alkalmazási elôírását szigorúan betartottuk. Ez egyaránt szolgálta a beteg érdekét és az orvos védelmét. Sem vérzés, sem egyéb szövôdmény nem lépett fel a kezelések során. Végül egy fiatal 36 éves férfi beteg tanulságos kórtörténetét mondanám el röviden. Apa korai halála (50 év elôtt!) myocardiális infarctusban. Az 1955-ös születésű beteg 36 éves korában kiterjedt mellsôfali myocardiális infarctus/streptolysis,PTCA/. 42 éves korában femoro-popliteális occlusio miatt by-pass és ilio-femorális desobliteratio történt 43 éves korában Stroke J.o.-i ACI.occlusio. 44 éves kora óta fokozódó anginás panaszok jelentkezése miatt részletes kardiológiai vizsgálatok súlyos 3 coronaria ág betegséget igazoltak Kórtörténete alapján az egyébként több rizikófaktorral (familiaritas, erôs dohányzás hyperlipidaemia), sújtott beteg, a fiatal korban fellépô, mindhárom területen manifesztálódó artériás thrombosis okán merült fel a thrombophilia lehetôsége, ami a vizsgálatok során (Protein -S hiány) igazolódott. Ismert tény, azonban csak az utóbbi idôszak vizsgálódásai igazolták, hogy nem csak a vénás, hanem az artériás oldal is veszélyeztetett thrombophiliás betegekben. Fiatalkori thrombosisok esetén, akár vénás, akár artériás elzáródásról van szó, mindig ajánlatos kiterjesztett haemostazeológiai vizsgálatot végezni. Költség és hatékonyság Ami a thrombosis prophylaxis mai perspektíváit illeti, a LMWH készítmények alkalmazása világviszonylatban elterjedt módszer. Ha a primaer vagy secunder prophylaxis költségét hasonlítjuk össze azzal a lehetôséggel, hogy egyáltalán nem alkalmazunk prophylaxist, kiderül, hogy gazdasági szempontból a legjobb és legolcsóbb a primer prophylaxis alternatívája. Erre a terápiára is érvényes, hogy hibás, ha felesleges, de talán még nagyobb baj, ha nem kerül rá sor, amikor tényleg szükséges! A morbiditási és mortalitási statisztikákat tekintve a VTE primaer prophylaxisa egy követelô szükséglet és egy lehetôség, amellyel nem élni egyet jelent: megszegni a legfôbb törvényt a Salus aegroti prioritását.
|
|
Irodalomjegyzék: 1. The Clinical Diagnosis of Deep Venous Thrombosis. Integrating Incidence, Risk Factors, and Symtoms and Signs. Arch Intern Med. 1998;158:2315-2323 2. Kolonics,I.: Cardioscan 1997(1)38-44 3. Spizer WO.Lewis MA,Heinemann LA, et al.: Thirdgeneration oral contraceptives and risk of venous thromboembolic disorders:an international case-control study. BMJ. 1996;31283/88 4. Daly E,Vessey, MP,Howkins MM,CarsonJr.et al.: Risk of venous thromboembolism in users of hormon replacement therapy. Lancet, 1996;348:997-980 5. Prevention of venous thromboembolism. International Consensus - Statement /guidline according to scientific evidence/ Int. Angiol.1997,16,3. 6. A thromboemboliák megelôzése és kezelése 1998 Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság Konszenzus nyilatkozata 7. Dahl OE, et al: Prolonged Thromboprophylaxis Following Hip Replacement Surgery- Resalt of a double-blind, Prospective Randomised placebo controlled Study with Dalteparin /Fragmin/Throm Haemost 1997,77(1) 8. Clagett G.p.,Anderson,F A.Jr, Heit J et al: Prevention of venous thromboembolism./9/ 9. Chest 1995 108/Suppl/:3125-3345 The Clinical Diagnosis of DeepVenous Thrombosis. ArchInternMed.1998,158,2315-2323 10. Levine,M.: Prevention of thrombotic disorders in cancer patients undergoing chemotherapy.Thromb Haemost 1997,78:133-136 11. Clagett GP,Anderson FA Jr,Heit J et al: Prevention of venous thromboembolism. Chest 1995; 108(Suppl): 3125-3345 12. Sándor T.: Új lehetôségek a vénás thromboembóliák profilaxisában: kis molekulasúlyú heparinok. Érbetegségek,1995.2.17-23. 13. Rák K.: Heparin therapia:1998 OH.1999,140(2)59-66. 14. Bick,R.L.,Haas,S.K.: International Consensus recommendations Med.Clin.North Am.1998,82,613-633. 15. Prevention of venous thromboembolism. International Consensus Statement/guidline according to scientific evidence/ Int.Angiol.,1997,16,3. 16. Monreal,M.: Heparin in patients vith venous thromboembolism and contrainducations to oral anticoagulant therapy. Semin. Thromb. Haemost.,1997,23,69-75
|
|
E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES Copyright: © Hippocrates 1999. Created by Spinerette Information Systems 1999. |