Az év elején megtartotta hagyományos éves közgyulését a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az eseményhez kapcsolódóan a rendezô - a Lundbeck Hungária Kft. - meghívta a sajtó képviselôit is, hogy beszámoljanak a közgyulés tematikájáról. Kitüntetett figyelmet érdemel ugyanis a téma, hiszen sokakat érint és érdekel a depresszió. A közgyulés és egyben a sajtótájékoztató vendége volt Prof. Dr. Wolfgang Rutz, a WHO vezetô regionális pszichiátriai tanácsadója, aki Prof. Dr. Bitter István, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöki köszöntôjét követôen ismertette a Svédországhoz tartozó Gottland-szigeti vizsgálatának eredményeit.

Hangsúlyozta, hogy ugyan a depressziót a köztudatban a nôk betegségének tartják, a férfi depresszió külön odafigyelést igénylô téma, mert a férfi öngyilkosságok kiemelkedô százaléka a depresszió közvetlen hatásaként értékelhetô. Erre a következtetésre a több éven át tartó Gottland-szigeti vizsgálat eredményeinek hatására jutott. A már népbetegségként ismert, minden korban és mindkét nemben elôforduló depresszió ismerete és a diagnózis elfogadása a gyógyuláshoz vezetô út elsô lépcsôfoka. A fel nem ismert, vagy nem kezelt betegség komoly egészségkárosodást, további szociális, életviteli és egzisztenciális gondot okoz a beteg és környezete számára. A klasszikus depressziós tünetcsoport elsôsorban a nôk depressziójának klinikai képét tükrözi, újabb vizsgálatok szerint azonban a biztosan depressziósnak minôsíthetô férfiak esetében gyakran az ingerlékenység, a környezet felé irányuló agresszív magatartás, az idôszakos dühkitörések, a csökkent önértékelés, illetve az alkoholhoz, kábítószerekhez való menekülés is depressziót jelezhet. Ezen tünetek gyakran elôfordulnak bizonyos személyiségzavarok esetében is, de nem specifikusak azokra. Ha ezek a tünetek a férfi depressziójának részeként jelennek meg, könnyen igazolható, hogy - szemben a személyiségzavarokkal - a tünetek nem késô gyermekkorban vagy fiatal felnôttkorban kezdôdtek. Régi megfigyelés, hogy a depresszióhoz társuló alkoholizmus vagy droghasználat sokkal gyakoribb férfiaknál, mint nôknél. Ha tehát a fenti tünetek az addig jól funkcionáló, szociábilis, kiegyensúlyozott férfiaknál jelentkeznek, mindig gondolni kell a depresszió lehetôségére is.

Rutz professzor régiójában - Grönlandtól Vlagyivosztokig - különös jelenséget figyelt meg, elsôsorban a Balti országokban, fôként Litvániában drámaian emelkedett az utóbbi években a férfiak öngyilkossági aránya. Ezt az úgynevezett „rejtôzködô” magatartással magyarázta. Véleménye szerint, míg a nôk a változás korában orvoshoz fordulnak, addig a férfiak ritkán kerülnek orvos közelbe, így nincs, aki felismerhetné betegségüket, kezdôdô, vagy éppen már kialakult depressziójukat. A professzor szerint ehhez nagyban hozzájárulnak a jelenlegi elvárások, a „férfiszerep” kívánalom, hiszen egy férfinak „nem szabad” gyengének, betegnek lennie. Véleménye szerint a depresszió szindróma, azaz az agresszivitás, alkohol abusus, droghasználat, öngyilkosság elsôsorban a férfiaknál mutatható ki. De a „rejtôzködés” nem megoldás - hangsúlyozta s tolmácsolta a WHO állásfoglalását, mely szerint mielôbb meg kell oldani a lakosság pszichoszociális létének javítását. Ebben kéri a családorvosok segítségét.

Prof. Dr. Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezetô fôorvosa és Prof. Dr. Paulin Ferenc, a SOTE II. Nôi Klinika intézetvezetôje a sajtó képviselôi elôtt beszámolt a változó korú nôk depressziójáról:

A változás kora minden nô életében lezajló, 5-15 évig tartó folyamat, melynek számos élettani, pszichológiai és pszichiátriai vonatkozása van. A legtöbb esetben a közép negyvenes évektôl kezdôdôen, sokszor panasz- és problémamentesen zajlik, de gyakran kíséri labilis hangulat, vagy kifejezett depressziós állapot. Ezen idôszakon való átjutáshoz a nôknek gyakran orvosi segítségre van szükségük. Ismeretek hiányában elôítéleteik miatt a betegek depressziós panaszaikkal a nôgyógyászukat keresik fel, ritkábban fordulnak pszichiáterhez. Gyakran a menopauza természetes következményeként könyvelik el ezen tüneteket, amelyek kezeletlensége súlyos szövôdményekhez vezethet.

A modern orvosi ma már azt jelenti, hogy a családorvoson túl a nôgyógyász, a pszichiáter, szükség esetén más szakterület orvosai is részt vesznek a változó korban lévô nôbeteg komplex ellátásában.

A depresszió elôfordulása a nôgyógyászati rendelésen megjelenô változó korú nôknél igen gyakori. Egyes felmérések szerint a páciensek körülbelül felénél tapasztalható lényeges hangulatbeli eltérés. Ugyancsak veszélyeztetettek a mutéti beavatkozások (méh- és petefészek-eltávolítás) következtében menopauzális állapotú nôk. Az egy depressziós fázison már átesett asszonyoknál nagyobb valószínuséggel tér vissza a betegség a menopauzában, ugyanakkor a depresszió gyakran ebben az életkorban indul. Prof. Dr. Rihmer Zoltán egy statisztikai adatot tárt a hallgatóság elé: 1984-85-ben hazánkban 4800 ember volt öngyilkos, míg tavaly „csupán” 3200. Ez 30%-os csökkenést jelent, amely egy része a piacon megjelent antidepresszánsok használatának tudható be, ám mindenképpen elgondolkodtató, ugyanis az öngyilkosok 63%-a major depresszióban szenvedett. Prof. Dr. Paulin Ferenc summázta a teendôket: Ha gondolunk rá, nem jelenthet problémát a perimenopauzális depresszió felismerése és megfelelô hatékony kezelése. Legfontosabb talán a szemlélet, hogy érzékenyek legyünk a probléma iránt, vegyük komolyan az eddig talán sokszor észrevett, mégis elhárított pszichés hátteret. Ha a változó korban jelentkezô panaszokat komplexen szemléljük, érzékenyek vagyunk a néha apró, máskor „ordító” jelekre, hatékonyabbak lehetünk a prevencióban és a terápia területén is.