A változás korába kerülôk a menstruációs ciklus tempó és típus anomáliáin túl a perimenopausban kialakuló klasszikus vasomotor, psychosomaticus és sexulais zavarokkal szembesülve orvosaiktól segítséget remélnek.

A menopauza korai (pl.: hôhullámok) középtávú (pl.: urogenitális atrophia) késôi (pl.: osteoporosis) tüneteivel jelentkezô nôk életének alakulását döntôen befolyásolja annak az orvosnak a tájékozottsága, a probléma iránti érzékenysége akivel a gondozás során elôször találkozik.

A paciens figyelmét tehát fel kell hívni azokra az élettani változásokra, melyeknek tünetei hozzánk vezették, meg kell ismertetnünk azokkal a várható eseményekkel, következményekkel, melyek az évek múlásával jelentkezhetnek. Ezen mértéktartó tájékoztatásnak már az alapellátás szintjén meg kell történnie. Ezt követôen a nôket a menopauza ambulanciák gondozásába ajánljuk, ahol a részletes felvilágosítást, kivizsgálást követôen ha szükséges, a megfelelô therápia beállítása megtörténik. Fontos, hogy a gondozásunkba vett pácienseink érdekében szoros együttműködés alakuljon ki a családorvosok és a HPK-t felügyelô szakorvosok között. Szükségesnek tartjuk a családorvosok pontos tájékoztatását, a vizsgálati eredmények közlését, illetve a therápiás javaslataink ismertetését. Kívánatos azonban az is, hogy az alapellátásban dolgozók gondozottunk egészségi állapotában lezajló fontos változásokról viszonttájékoztatást adjanak.

A HPK beállítása során a gondozó orvos a pácienseit felvilágosítja a therápia kezdeti idôszakában elôforduló mellékhatásokról, a kezelés során leggyakrabban jelentkezô kísérôjelenségekrôl, különös figyelmet szentelve az esetleges alapbetegségeknek. Gyakran elôfordul azonban, hogy ezekkel a panaszokkal gondozottaink családorvosaikat felkeresve tôlük tanácsot, segítséget kérnek. Fontos tehát a páciens panaszait a HPK esetleges mellékhatásainak ismeretében értékelni, így elkerülhetôk a felesleges vizsgálatok, konzíliumkérések.

A HPK során alkalmazott készítmények használatát pácienseink gyakran nem gyógyszeres kezelésként élik meg. Gondoljunk erre!

Az ambulanciákon dolgozók, illetve családorvosok képzésére a Társaság nagy hangsúlyt fektet. Évente számos továbbképzést szervez, ahol - nemzetközi jó hírének köszönhetôen - kiváló külföldi szakemberekés nagy tapasztalatú hazai kollegák elôadásokat tartanak.

A szakma szabályai szerint lezajlott kivizsgálást követôen az indokolt HPK beállítása nem algoritmusok szerint kell, hogy történjen, hiszen az individuális therápia jelentôsége a kezelés eredményességét tekintve nem hangsúlyozható eléggé. Van azonban néhány alapelv, melyek mentén a therápiás irányelvek felsorakoztathatók.

A vérzési rendellenességek kivizsgálása a szakma szabályainak megfelelôen kell történjen.

A praemenopausára jellemzô vérzési rendellenességek enyhe psychosomaticus tünetek kivizsgálást, a megfelelô psychés vezetést követôen a ciklus rendezése ciklikus kombinált, vagy ciklikus progestogennel történik, melynek eredményeként a páciens tünet és panaszmentessé válik.

Postmenopausában a HPK bevezetésekor a postmenopausalis endometrium (PMEM) érzékenysége meghatározza therápiás lehetôségeinket. A PMEM vastagságát (reactio készségét) az oestrogen receptor / progestogen receptorok száma és aránya határozza meg a mirígyszövetben.

Az irodalomban közölt vizsgálatok azt igazolták, hogy a korai PMEM -ban lévô mirígyek ER immunhystocemiai reaktivitása 80 %-ban volt pozitív SCHARL és mts szerint az ER megoszlása a PMEM- ban hasonló a menstruációs ciklus proliferációs fázisához, ahol minden endometrium sejt pozitívnak bizonyul.

Montoneri és mts azt találták, hogy az oestradiol 70%-ban okozott hyperplasiát a PMEM-ban, míg a vizsgáltak 30 %-ánál atrophyás maradt. A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kor elôrehaladtával változik, csökken az endometrium vastgaság és ez a receptorok számának és affinitásának csökkenésével magyarázható. A kor és a mirígy ER pozitivitása között fordított korrelatio áll fenn a tanulmányok szerint. Valószínű tehát, hogy a csökkent PMEM proliferatio a csökkent ER expressio következménye. A kiegyensúlyozatlan oestrogen hatás reprodukálható változásokat okoz a PMEM-ben , valamint a folyamatos HRT növelheti a PMEM vastagságot azáltal, hogy a sexuálsteroid receptor koncentráció is emelkedik. A fentiekbôl következik, hogy a HPK-nak megalapozottnak kell lenni a megfelelô kezelés megválastásakor és igazolja azt a MMT által javasolt gyakorlatot, hogy az endometriumot vizsgálni kell ahhoz, hogy a sejt transformatio veszélyét elkerüljük. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról., hogy léteznek olyan oestrogentól független carcinomák melyekben sem PR sem ER nem mutatható ki a korai szakban. Ezek a tumorok a késôi postmenopausában lévô nôk esetén alakulhatnak ki és nem mindig mutatnak endometriumra jellemzô hystológiai képet.

Az évente végzett vaginális ultrahang során ellenôrizni kell a PMEM vastagságát

A fentiek alapján a korai menopauza idôszaka az utolsó menstriációtól számított átlag 4 év, amikor még az endometrium reakciókészségét figyelembevéve ciklikus kombinált kezelés javasolt.

A hatóanyag bevitele történhet per os és transdermalis úton. Készítmény megválasztásakor figyelemmel kell lennünk az anamnaesisben szereplô hypertoniára, cholelythiasisra, elégtelen májműködésre, mely esetekben elônyben részesítjük a transdermalis kezelést. Késôi postmenopausában a kombinált folyamatos HPK ajánlott. A késôi postmenopausában kezdett HPK során a therápia megválasztását segíti a gestagen teszt. Meghatározott ideig per os gestagen kezelés abbahagyása után jelentkezô megvonásos vérzés a PMEM reakcióképességét jelenti. Ilyen esetekben ciklikus kombinált kezelés javasolható. Ha a megvonásos vérzés elmarad a folyamatos kombinált kezelést ajánljuk. Sok esetben a gestagen teszt redictív tulajdonsága elégtelen. Tapasztalataimból ismert, hogy a manopausa utáni 5 éven túl jelentkezô pácienseknél a folyamatos kombinált HPK kevés esetben jár vérzési rendellenességgel. Találkozunk azonban számos olyan esettel, ahol 5 éven belül a folyamatos kombinált kezelés jól használható, és elôfordul, hogy akár 8-10 évvel az utolsó menstruációt követôen kezdett folyamatos kombinált kezelés után 6-8 hónappal metrorrhagiás tüneteket tapasztalunk, ezen esetekben a ciklikus kombinált készítmények alkalmazását tanácsoljuk.

A megfelelôen megválasztott kezelés döntôen befolyásolja a gondozottaink compliance-t. Gyakorlatunkból ismert, hogy a HPK gyakori és talán leginkább aggodalmat keltô panasza pácienseink körében a rendellenes nem várt, vagy a nem megfelelô idôben jelentkezô vérzés. Hysterectomizált betegeknél a HPK során gestagen adását folyamatos oestrogen therápia mellett az elôzô évek gyakorlatától eltérôen - melynek jelentôsége klinikai vizsgálatokra hivatkozva megkérdôjelezhetô, nem tartjuk indokoltnak. A kezelés történhet transdermalis, per os és gél formájában.