HIPPOCRATES I. évf. 5. szám   320. oldal. 

 

  Vissza a tartalomjegyzékre

  Amit érdemes tudni az antibiotikumokról 4.
Béta-laktámok
Kefalosporinok

Prof. Dr. Ludwig Endre

3.3. Harmadik generációs parenterális kefalosporinok (ceftriaxon,)

Jelenleg Magyarországon csak a ceftriaxon (Rocephin) érhetô el a családorvosi gyakorlatban, ezért a többi, csak intézetben alkalmazható parenterális készítményrôl (cefotaxim, cefoperazon, ceftazidim) a közleményben részletesen nem esik szó.

Hatékonyabbak a Gram-negatív baktériumokkal szemben, mint a korábbi származékok, aktivitásuk viszonylag gyengébb a Gram-pozitív coccusok egy része, különösen a Staphylococcus aureus ellen. A cefotaxim és a ceftriaxon antibakteriális hatékonysága gyakorlatilag azonos, leginkább ezek tartották meg aktivitásukat a Gram-pozitívok ellen.

A 3. generációs kefalosporinok igen hatékonyak a Gram-negatív pálcákkal szemben, ami nagyrészt a bakteriális béta-.laktamáz elleni stabilitásnak tulajdonítható. Hatékonyak a bélbaktériumok döntô többsége ellen, az említett négy származék közül viszont csak a cefoperazon és a ceftazidim hat a Pseudomonas aeruginosára. Hatásuk a területen szerzett infekciók leggyakoribb Gram-negatív kórokozói, így a Haemophilus influenzae, Moraxella catarrrhalis, Escherichia coli, Proteus, Salmonella speciesek, Klebsiella pneumoniae ellen igen jó.

A 3 generációs kefalosporinok ellen kialakuló rezisztencia elsôsorban a baktériumok béta-laktamáz termelésén alapszik. A területen elôforduló infekciókban a 3. generációs kefalosporinokra rezisztens Gram-negatív kórokozókkal ritkán találkozunk, ezek sokkal inkább a kórházi környezetben kialakuló nozokomiális infekciókban fordulnak elô.

A cefotaxim és a ceftriaxon ez elmúlt években felértékelôdött tulajdonsága a Streptococcus pneumoniae ellen mutatott aktivitás, ami alig csökken a kórokozó penicillin rezisztenciájának kialakulásával. Ismert, hogy a pneumococcusok béta-laktámok ellen mutatott rezisztenciája, a sejtfalukban lévô antibiotikum kötô fehérjék struktúrájának megváltozásán alapszik. Ebbôl következik, hogy a béta-laktamáz gátlók nem befolyásolják a pneumococcus rezisztenciát. Ugyanakkkor az is kiderült, hogy a kötôfehérje változás nem azonos mértékben befolyásolja az egyes béta-laktám származékok kötôdésének (aktivitásának) mértékét. Az 1. táblázat mutatja, hogy a penicillin érzékenység csökkenése milyen mértékű aktivitás csökkenéshez (MIC érték emelkedéshez) vezet néhány béta-laktám származék esetében. Látható, hogy a kefalosporinok közül a mérsékelten érzékenyekre a cefuroxim és a ceftriaxon, a rezisztensekre csak a ceftriaxon igazán hatásos.

A cefotaxim és a ceftriaxon között különbség csak farmakokinetikájukban van: a cefotaxim gyorsan eliminálódik, ezért naponta több részre osztva adandó, míg a ceftriaxon lassú kiválasztódása (felezési idô 7 óra) napi egyszeri alkalmazást tesz lehetôvé Jelentôsen beszűkült vesefunkció esetén a cefotaxim dózisának csökkentése javasolt, a ceftriaxon, ami a májon keresztül is ürül, változatlan dózisban adható.

A ceftriaxon intramuscularis formában is elérhetô. A ceftriaxon kinetikai tulajdonságai igen kedveznek az ambuláns ellátásnak, nem véletlen, hogy ezt a származékot alkalmazzák leginkább az otthon, illetve járóbetegként kezelhetô betegek ellátásában.

Indikációs terület:

  • - súlyos felsô- és alsólégúti infekciók

  • - béta-laktámmal már korábban kezelt otitisek

  • - súlyos, otthon szerzett pneumóniák

  • - középsúlyos, súlyos nozokomiális pneumóniák

  • - meningitisek

  • - endocarditisek (streptococcus)

  • - intraabdominális infekciók (többnyire anaerob ellenes anitibiotikummal kombinálva)

  • - cholecystitisek

  • - pancreatitis (nekrózis)

  • - komplikált húgyúti infekciók

  • - ismeretlen eredetű súlyos lázas állapotok empirikus terápiája (többnyire kombinációban)

  • - Lyme-kór (ceftriaxon)

  • - gonorrhea (ceftriaxonból egyszeri im. dózis elegendô)

  • - súlyos salmonellosis, typhus abdominalis

  • - bôr-lágyrész infekciók

A ceftriaxon súlyos, életveszélyes infekciók kezelésére alkalmas antibiotikum, elsôsorban intézeti ellátást igénylô infekciók kezelésére szolgál. Az elmúlt években viszont mindenhol a világon észlelhetô törekvés a beteg otthonában történô kezelés, a hospitalizáció lehetô elkerülése. Természetesen Magyarországon a súlyos kórképek otthoni kezelésének még nincsenek meg a feltételei, ez csökkenti a ceftriaxon ambulánsan történô alkalmazásának lehetôségét. A következôkben arról a néhány kórképrôl lesz szó, melynek kezelésében a ceftriaxon ambulánsan nálunk is alkalmazható.

Felsôlégúti infekciók közül az otitisben, sinusitisben a várható legfontosabb bakteriális kórokozók a Streptococcus pneumoniae, Moraxella catarrhalis és Haemophilus influenzae. Ez utóbbi kettô jelentôs arányban lehet béta-laktamáz termelô, azonban ezek ellen a béta-laktamáz stabil aminopenicillinek, illetve a 2. generációs kefalosporinok megfelelô hatékonyságot biztosítanak. A legnagyobb terápiás problémát a penicillin rezisztens pneumococcusok jelentik, melyekkel elsôsorban ismételt infekció, többszöri antibiotikum kezelés esetén kell számolni. A súlyos és terápiára nem reagáló esetekben, lehetôleg tenyésztés eredménye alapján, szakintézeti vizsgálat után, indokolt lehet ceftriaxon adása is.

Az otthon szerzett pneumóniában a Streptococcus pneumoniae, idôsekben a Haemophilus influenzae, a Klebsiella pneumoniae a leggyakoribb „típusos” bakteriális kórokozók. Közismert, hogy az említettek mellett az úgynevezett atípusos pneumóniát okozó Mycoplasma pneumoniae és Chlamydia pneumoniae is egyre többször felismert patogén. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a bakteriális kórokozók okozta pneumóniák letalitása jóval magasabb, ennek megfelelôen az otthon szerzett pneumóniák kezelésének egyik alapelve, hogy az empirikus terápiának hatékonynak lenni a leggyakrabban elôforduló Streptococcus pneumoniae ellen. E hatékonyságot jelenleg még leginkább az aminopenicillinekkel és néhány kefalosporin származékkal lehet biztosítani. A ceftriaxon, megtartott pneumococcus elleni aktivitása és az egyéb Gram-negatívok elleni hatékonysága alapján, elsôsorban azon betegek kezelésében javasolható, akik vagy idôs koruk vagy súlyosbító alapbetegségük miatt fokozottan veszélyeztetettek. Így sok esetben elkerülhetô a különben szükségessé váló hospitalizáció, annak minden hátrányával együtt.

A ceftriaxon alkalmazható parenterális terápiát igénylô pyelonephritis, komplikált húgyúti infekció kezelésében is. Ismert, hogy az akut pyelonephritist kísérô általános tünetek, hányinger, hányás sok esetben lehetetlenné teszi a per os kezelést, ilyenkor a néhány napos parenterális kezelés alkalmazása a megoldás.

A Borrelia burgdorferi okozta Lyme-kór kezelése szintén a ceftriaxon egyik indikációs területe. Elsôsorban a neuroborreliosis terápiája alkalmazzák, miután megfelelô szintet ér el a liquorban is. A terápia a ma elfogadott gyakorlat szerint 3-4 héten át napi 2 g ceftriaxon. Egyszeri 125 mg im. ceftriaxon alkalmazása a jelenleg javasolt terápia nem-komplikált gonorrheában. A penicillin, ampicillin ellen kialakult rezisztencia miatt ma már csak béta-laktamáz stabil béta-laktám ajánlható. Természetesen a gonorrhea kezelésében a ceftriaxonon kívül számos egyéb antibiotikum is alkalmazható.

A cefoperazon a Gram-negatív bélbaktériumok mellett a Pseudomonas aeruginosa ellen is mutat aktivitást, de ez nem olyan fokú, hogy önmagában biztosan hatékony terápiát jelentsen, antibakteriális hatása a bélbaktériumokra irányul. Nem ér el meningitis kezeléséhez szükséges magas liqour koncentrációt. Gyakorlatilag teljes mértékben az epével választódik ki, extrém magas antibiotikum koncentrációt biztosítva az epeutakban.

A ceftazidim a legjobb Pseudomonas aeruginosa ellenes aktivitással rendelkezô kefalosporin származék, viszont a Gram-pozitív coccusokra (staphylococcusok, streptococcusok) kevésbé hat. Akkor választandó antibiotikum, amikor a klinikai kép alapján Pseudomonas aeruginosa vagy második generációs kefalosporinokra, béta-laktamáz stabil aminopenicillinekre várhatóan rezisztens bélbaktérium (Serratia marcescens, Klebsiella spp, Citrobacter spp) kóroki szerepe várható.

Harmadik generációs oralis kefalosporinok (cefixim, ceftibuten)

Fôleg Gram-negatív baktériumok ellen ható származékok, melyek igen jó béta-laktamáz stabilitással rendelkeznek. Hatásuk gyengébb a Gram-pozitívokra, egyáltalán nem hatnak a staphylococcusokra, a penicillinre rezisztens Streptococcus pneumoniae-ra. Nem hatnak a Pseudomonas aeruginosa-ra. Elsôsorban azon kórokozók ellen hatékonyak (H.influenzae, Klebsiella pneumoniae, Moraxella catarrhalis, E. coli stb.), melyek a leggyakoribb légúti és húgyúti infekciók kórokozói.

A cefixim és a ceftibuten viszonylag lassú eliminációjuk miatt naponta egyszer adhatók, a napi egyszeri alkalmazhatóság és kevés mellékhatás miatt a betegek complience-e általában igen jó.

 

Indikációs területek:

  • - felsô- és alsólégúti infekciók

  • - otitis, sinusitis, penicillinre nem reagáló tonsillopharyngitis

  • - bronchitis

  • - húgyúti infekciók (komplikált, nem-komplikált)

Ahogy az elôbb már említettük, az orális 3. generációs kefalosporinok Gram-negatív ellen ható antibiotikumok. Sinusitisban, otitisben a Haemophilus influenzae és a Moraxella catarrhalis ellen ezek az antibiotikumok maradéktalanul hatékonyak, a penicillinre mérsékelten érzékeny Streptococcus pneumoniae ellen viszont hatásuk gyenge. A terápia vezetésében ezt figyelembe kell venni. Tonsillopharyngitisben akkor választhatók (többek között), ha a penicillinkezelés valamilyen okból ellenjavallt. A chronikus bronchitis akut exacerbációjában a Haemophilus influenzae a vezetô kórokozó más Gram-negatívokkal együtt, a pneumococcus kóroki szerepe viszonylag csekély, így ezek a származékok biztonsággal adhatók, még a súlyos, inveterált esetekben is (szem elôtt tartandó, hogy a Pseudomonas aeruginosa-ra nem hatnak.

A húgyúti infekciókat kevés kivétellel Gram-negatív bélbaktériumok okozzák. Ennek megfelelôen a ceftibuten vagy a cefixim sikerrel alkalmazhatók, nem-komplikált illetve komplikált infekciókban egyaránt. A terápiás idôtartam nem-komplikált alsó húgyúti infekciókban 5 nap, komplikáltban legalább 10 nap. Fontos, speciális indikációs területük a gyermekek húgyúti infekciói, akiknek fluorokinolon rutinszerűen nem adható.

A klinikai vizsgálatok eredményei alapján a 2-3. generációs parenterális kefalosporin kezelés után az orális 3. generációsok jól és biztonsággal alkalmazhatók szekvenciális terápiában is.

Vissza a cikk elejére Vissza a tartalomjegyzékhez

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.