Különös aktualitást adott a Vállalkozó Háziorvosok XX. Jubileumi Országos Találkozójának az a minap elhangzott miniszterelnöki bejelentés, miszerint hamarosan törvényerôre emelkedik a praxisprivatizáció. Ennek jegyében köszöntötte az egybegyűlteket Gógl Árpád egészségügyi miniszter, aki elmondta, hogy a háziorvosi praxisok privatizációjának kérdésével tavasz óta foglalkozik egy ad hoc bizottság, az elôkészítô munka befejezôdött, már csupán a tervezet törvényerôre emelkedésére várnak. A vagyon-értékű jog adományozásáról szóló törvénytervezetet a Parlamentnek kell elfogadnia, s ha ez megtörténik, kerülhet sor annak végrehajtására. Az egészségügyi tárca úgy tervezi, hogy már jövô januártól megkaphatják praxisukat a vállalkozni kívánó háziorvosok és házi gyermekorvosok.

Dr. Fodor Miklós miniszteri biztos, aki április 15-e óta vezeti a törvénytervezetet elôkészítô munkacsoportot, elmondta, hogy ezidô alatt több oldalról, jónéhány szemszögbôl vizsgálták a kérdést. Együttműködve a Vállalkozó Háziorvosok Tagozatával, mely már évek óta foglalkozott a témával, „nagyító alá” téve a lehetôségeket, úgy látták, hogy a privatizáció kapcsán felmerül az önkormányzatok tulajdonviszonyának problémaköre, az ingatlanok értéke, állapota, sôt a késôbbi praxiselidegenítés lehetôsége is. Miután egyeztettek az Önkormányzati Szövetségek képviselôivel is, két lépcsôben tárgyaltak a privatizációról. Elsôként felmerült, hogy a praxissal együtt az ingatlant, azaz az orvosi rendelôt is eladják. Ám ez a terület a kérdéskör legneuralgikusabb pontja, hiszen ha megszűnik az önkormányzatok tulajdonjoga, akkor nem tudnak felelôsséget vállalni az adott régió egészségügyi alapellátásáért. Idôközben tisztázódott az önkormányzati törvény értelmezése: az önkormányzatoknak csupán ellátás-szervezési kötelezettsége van, tehát érdeke a minél szélesebb körű ellátás támogatása. Végülis minden önkormányzatnak joga van döntenie az ingatlan elidegenítésérôl, a praxis finanszírozásáról. A miniszteri biztos a kisközségek ellátását hozta példának, véleménye szerint ezeken a területeken az önkormányzatok társulása a célravezetô.

Az elôadó felvetette, hogy mi a garancia a szerzôdéses viszony biztosítására. Mint mondta, elsôsorban a szerzôdés kötelezô betartása, melyben a vállalkozó háziorvos, házi gyermekorvos köteles a régió minden betegét ellátni, a hozzá kártyával kötôdô betegeken túl. Köteles szabadsága alatt megfelelô helyettesrôl gondoskodni, s ha a praxist el akarja adni, azt csak a személyi jogra jogosult illetônek teheti. A praxisjog adás-vételében a kamara dönt, egyet nem értési jogával élhet viszont az önkormányzat. A törvény életbe lépése után egy éves felülvizsgálati idôt terveznek, mely során a felmerült kérdéseket tisztázzák, egyebek között azt is, hogy miként érvényesüljön a rezidensi rendszer, hogyan adhatják át az idôs orvosok a fiataloknak a stafétabotot.

Dr. Szabó Sándor miniszteri biztos a háziorvos vényírási felelôsségérôl tartott elôadást, elsôsorban a racionális gyógyszerrendelés figyelembe vételével, majd dr. Borkó Tamás, az OEP Gyógyszerügyi fôosztályának munkatársa a zárt kasszás gyógyszerfinanszírozással kapcsolatos háziorvosi teendôkrôl szólt. A program fórummal zárult, melynek középpontjában természetesen a legaktuálisabb kérdés, vagyis a praxisprivatizáció állt. A témával kapcsolatos írásban feltett kérdésekre dr. Fodor Miklós válaszolt. Ezekbôl idézünk néhányat:

- Milyen szakképesítéssel lehet praxisjogot kapni?

- Jelenleg a 6/1992-es és ennek módosítása, a 7/1993-as jogszabály szabályozza az alkalmaztatás feltételeit. Igaz, hogy ez egy rendkívül heterogén szakképzettséget tükröz, de szándékunk csak a háziorvosi szakképesítéssel rendelkezô orvosoknak adni a praxisjogot.

- Milyen legyen a kapcsolat a háziorvos és a rezidens között?

- Ez a téma jelenleg háromszáz rezidenst érint. Úgy gondolom, hogy a praxist elhagyó és a praxisba lépô között megfelelô szerzôdés, úgynevezett elôszerzôdés eredményezhet megfelelô jó kapcsolatot. Ennek a szerzôdésnek tartalmaznia kell az együttműködés formáját, az életjáradékot, vagy egyéb átadási lehetôséget. Ebben a két félnek kell megegyeznie. Mi egyébként nem a kórházból érkezô belgyógyászokat preferáljuk, hanem a pályakezdôket, ám azt jól tudjuk, hogy valóságos képzés-tartalom - nem 12 hetes licence-vizsga - szükséges egy praxis átvételéhez.

- Lehetnek-e rezidens alkalmazottak egy-egy praxisban?

- Természetesen, de a praxis tulajdonosának kell irányítania ôket, sôt, még az is elképzelhetô, hogy 2-3 praxistulajdonos alkalmazzon egy rezidenst.

- Hogyan változik meg a közalkalmazotti jogviszony egy privatizált praxisban?

- A törvény szerint a praxisjog megvétele megszünteti a közalkalmazottiságot. Döntés kérdése, hogy az orvos vállalkozó, avagy közalkalmazott legyen. Ezt neki kell eldöntenie.

- Mikor lép életbe a törvény?

- Ez jelenleg 50 százalékos törvény, a kormány többségi szavazata szükséges életbe lépéséhez. De elôzetes felmérések alapján mondhatom, hogy igen lesz a válasz. Az illetékes bizottság hamarosan megvitatja a tervezetet, ezután kerül sor a szavazásra. Várhatóan még a téli ülésszakon döntenek az országatyák, így remélhetôleg január 1-jén hatályba is lép.

- Ha jelenleg valaki nyugdíjas, ám ebben a minôségében is dolgozik, részt vehet-e a praxisprivatizációban?

- Természetesen igen, a gyógyításban nincs korhatár.

- Milyen tényezôk befolyásolják a praxis értékét?

- Nagyon sok minden, például a terület, az egyéves bruttó árbevétel, de mindezt a kamara fogja szabályozni.

- Milyen jogszabályok szerint történik a praxis átadása, öröklése?

- A praxisjog vagyon értékű jog, ezért a Polgári Törvénykönyv vagyoni értékre vonatkozó szabályai a mérvadók.

- Mi történik, ha egy vidéken praktizáló háziorvos a fôvárosban örököl praxisjogot?

- Megörökölheti, ez természetszerű, ám az új praxisba lépése után nyolc napon belül köteles lemondani a másik praxisról. Egy háziorvos csak egy praxist birtokolhat.

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.