HIPPOCRATES I. évf. 5. szám 277. oldal. 

űô

  Vissza a tartalomjegyzékre

     A nem-szteroid készítményekkel kapcsolatos szokásaink és hibáink

Dr. Lányi Éva
Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet
„C” Reumatológiai Osztály

A nem-szteroid gyulladáscsökkentô készítmények (NSAID) a reumatológiai gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott szerek. Hatásosan csökkentik a gyulladást, csillapítják a fájdalmat és a lázat. A NSAID készítmények, mivel a gyulladáscsökkentés hatékony eszközei, nemcsak a reumatológiában kerülnek alkalmazásra, hanem más szakmákban is - pl. sebészet, fül-orr-gégészet, szemészet, urológia, belgyógyászat. 1998-ban az M01 ATC csoportba tartozó, szisztémásan alkalmazható nem-szteroidokból 9 146 289 doboz fogyott. Ez a mennyiség a társadalombiztosítási támogatással felírt készítmények alig 5 százaléka. A TB ártámogatásának kb. 3 százaléka jut erre a gyógyszercsoportra. Figyelembe véve ezt a nagy számot, elmondhatjuk, hogy Magyarországon minden lakosra egy doboz NSAID fogyás jut. Reálisabb képet kapunk, ha nem a dobozfogyást, hanem a terápiás napokat (egy doboz terápiás nap számának és az évi dobozfogyasztás számának a szorzata adja meg, ez a day of treatment, DOT) vesszük figyelembe. Így számolva több mint 81 millió terápiás napnak felel meg a fogyott gyógyszermennyiség. Ezt a nagymennyiségű gyógyszert viszont zömében nem a reumatológusok rendelik.

Jelenleg 22 hatóanyag, több mint 100 különbözô kiszerelésben van forgalomban. Ebbe a nagy számba nem tartoznak bele az M02 ATC csoportba tartozó külsôleg használható antireumatikumok.

A vezetô vegyület a diclofenac, mely a piaci részesedés több mint 50 százalékát uralja. Ebben az évben két új hatóanyag került a palettára, melyek karriere csak most van indulóban, ezek a szelektív COX-2 gátlók, a meloxicam és a nimesulid. Ezek a hatóanyagok igazoltan kevesebb gasztrointesztinális mellékhatással rendelkeznek, mint a többi nem-szteroid.

A szisztémásan alkalmazható nem-szteroidok, az ibuprofen tartalmú készítmények kivételével mind receptkötelesek. Az MO2 csoportba tartozó külsô antireumatikumok kivétel nélkül recept nélkül kapható szerek.

A nem-szteroidok milyen tulajdonságait vesszük figyelembe a terápia kiválasztásakor?

Nyilvánvaló, hogy ennyiféle gyógyszert nem lehet egyformán jól ismerni és rendelni. Áltatában 5-6 félét rendelünk rendszeresen, ennyivel van tapasztalatunk. A többi hiába van jelen, nem alkalmazzuk ôket. 

A hatóanyag felezési ideje
A terápia kiválasztásakor a szer felezési idejét és mellékhatásait jól kell ismerni. A felezési idô szerint megkülönböztetünk rövid és hosszú felezési idejű hatóanyagokat. A rövid felezésű idejű anyagok elônye, hogy nem kumulálódnak a szervezetben, viszont naponta több alkalommal kell adni ôket. Az ilyen típusú hatóanyagok ideálisak, pl. az idôsebb embereknek, bár fennáll a veszélye annak, hogy a napi többszöri bevétel esetén elfelejtôdik egy-egy adag. Ezt próbálják egyes gyárak áthidalni, mégpedig a hatóanyagok galenusi átalakításával, felszívódásukat megnyújtják. A hosszú felezési idejű hatóanyag tartalmú készítmények jól alkalmazhatók fiatal betegeknél, akiknél a napi egyszeri bevétel elônyös, számíthatunk a pontos szedés betartásával, így nem kell kumulációtól tartanunk. 

A mellékhatások
Nagyjából azonos mellékhatás palettával rendelkeznek a különbözô nem-szteroidok, de mégis van közöttük különbség, Ezek ismerete, különösen a speciális, egy hatóanyagra nagyon jellemzô mellékhatás tudása, pl. az indometacinum által okozott fejfájás, nagy jelentôséggel bír. A leggyakoribb mellékhatások a gasztrointesztinálisok, az ezekkel kapcsolatos rizikó csökkentésére biztosan jó lehetôséget nyújtanak az ebben az évben forgalomba került szelektív COX-2 gátlók ( meloxicam, nimesulid), melyeknek igazoltan kevesebb gasztrointesztinális mellékhatásuk van, mint a hagyományos nem-szteroidoknak. A mellékhatások kialakulásánál figyelembe kell venni az egyéni érzékenységet is. 

Interakció más gyógyszerekkel
A nem-szteroid gyulladáscsökkentôk interakcióba lépnek más gyógyszerekkel. Leggyakoribb az antikoagulánsokkal való interakció, az NSAID-k csökkentik az alvadásgátlók hatását. A sulphonylureák metabolizációjának gátlása révén az orális antidiabeticumokkal együtt adva hypoglykaemiat okozhatnak. Béta-blokkolók és perifériás értágítók együttadásakor fôleg phenylbutazonnal és indometacinummal csökken, azok vérnyomáscsökkentô hatása. Feltétlenül gondolni kell a furosemiddel és spironolactonnal történô közös adáskor azok natriuretikus hatásának felfüggesztésére. A diclofenac lithium kombinációjára igaz, a plazma lithium szintjének megemelkedése. 

Adagolás
A gyakran belénk vésôdött napi 3x1 adagolás helytelen. Minden esetben figyelembe kell venni a kiszerelési forma hatóanyagtartalmát és a WHO által megadott DDD (defined daily dose) értéket. Amennyiben ez nem történik meg, akkor gyakran nem érünk el kellô hatást, mert a szert alacsony dózisban adjuk. Pl. az ibuprofen, melynek DDD-je 1200 mg, viszont a nálunk kapható tabletta 200 mg-ot tartalmaz: 3x1 tabletta rendelésekor a beteg csak 600 mg-ot kap, mely a napi dózis fele. 

Milyen kiszerelési formát válasszunk?
Leggyakrabban szájon át juttatjuk be a nem-szteroidokat. Más bejuttatási utat kell választanunk, ha bármilyen ok miatt, de leggyakrabban kisfokú gasztrointesztinális mellékhatás miatt, ki akarjuk kerülni a gyomor-bélrendszert. A kúp formában alkalmazott nem-szteroidoknak nincsen direkt hatásuk a gyomor-bél nyálkahártyára. A rectalis alkalmazás esetén a szerek felszívódása elhúzódó és így kiválóan alkalmasak, pl. a spondylitis ankylopoeticaban fellépô hajnali derékfájdalom, vagy rheumatoid arthritisre jellemzô reggeli izületi merevség csökkentésére. Kúppal kiegészíthetô a szájon át adott szer.

Injekcióban akkor adjuk, ha teljes mértékben ki akarjuk kerülni a gyomor-bél rendszert, illetve a beteget szorosan szeretnénk ellenôrizni. A folyamatos injekciós kezelés helytelen és szükségtelen.

A pár alkalommal adott injekciós kezelést aztán tablettával, vagy kúp formájában történô adással egészíthetjük ki.

Fontos szempontok a nem-szteroidok adásakor
1. Amennyiben lehet, akkor nem adjuk folyamatosan az NSAID-t, a többszöri, rövid idejű adás a helyes.

2. A gondos anamnézissel kiszűrhetôk a mellékhatásra nagyobb kockázattal rendelkezô betegek. Ugyan ez vonatkozik a gyógyszer interakciókra is. Elengedhetetlen az addig szedett gyógyszerek és a kísérôbetegségek alapos feltérképezése. Ezek ismeretében a leghatásosabb és a legkevesebb mellékhatással rendelkezô szer a választandó. A gasztrointesztinális mellékhatásokkal nagy rizikóval rendelkezô betegeknek csak akkor adjunk nem-szteroidot, ha feltétlenül szükséges. Jelenleg már rendelkezésre állnak alacsony mellékhatással rendelkezô, úgynevezett szelektív COX-2 gátlók. Amennyiben ezek nem adhatók és feltétlenül szükséges az adás, akkor a szerek közül valamelyik másik adását egészítsük ki citoprotekcióval.

3. A kiszerelés hatóanyagtartalmának és a DDD ismeretében feltétlenül a hatásos adag adása szükséges.

4. Az adagolás mindig individuálisan történjen.

5. Ha lehet, akkor szteroidokkal együtt ne adjuk ôket.

6. Idôsebb betegnél a rövidebb felezésű szereket részesítsük elônyben.

7. Tartós szedés esetén laboratóriumi kontroll vizsgálatok végzése szükséges. Pl. diclofenac esetében májenzimek, phenylbutazon adásakor vérkép ellenôrzése.

8. Ödémaképzôdésre hajlamos betegnél kerüljük az ödémát elôidézô szereket.

 

A leggyakoribb hibáink

1. Diagnózis nélkül adjuk, fájdalomcsillapítóként.

2. Mechanikus eredetű fájdalom esetén ne alkalmazzuk, ilyenkor adjunk fájdalomcsillapítót.

3. Ne adjuk olyan esetben, ha hatása nem kielégítô, mert más gyógyszer lenne indokolt. pl. erôs gyulladáskor szteroid.

4. Kerülendô a készítmények túl gyors cseréje, hatástalanság miatt újabb és újabb szer adása. Ilyen esetben felül kell vizsgálni, hogy egyáltalán ebbe a csoportba tartozó szer szükséges-e?

5. A gyulladás megszűnte után a beteg ne szedje folyamatosan.

6. Kerüljük a szerek kombinációját, hiszen hatásuk nem adódik össze, viszont mellékhatásuk igen.

 

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nem-szteroid terápia adásához, mint minden más szer adásához is, alapos körültekintés szükséges. Amennyiben megfelelô indikációval, csak a szükséges ideig adjuk ezeket a szereket és az adásánál figyelembe vesszük a beteg életkorát, kísérô betegségeit stb., akkor csökkenteni tudjuk a nem kívánatos mellékhatások fellépését.

 

 

Vissza a cikk elejére Vissza a tartalomjegyzékhez

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.