Az új év (akár mint a huszadik század utolsó, akár mint a XXI. század első éve) egy határt jelent, amelynek átlépése megállíthat bennünket egy percre, hogy lélegzetet vegyünk, körülnézzünk és még esetleg le is vessünk néhány régimódi felfogásunkat. Továbbá, a múlt áttekintése után új szakaszát kezdjük jövő életünknek, új tervekkel, új álmokkal, új lehetőségekkel. El kell vetnünk régi meggyőződéseinket, el kell kezdeni új módon gondolkodni.

A huszadik évszázad azelőtt elképzelhetetlen sebességgel fejlesztette a tudomány haladását. Amíg az orvostudomány a múlt századokban egy-egy tudósra mutathat évszázadonként, akik forradalmi felfedezéseket tettek, a mi évszázadunk tulajdonképpen a mai orvosi tudásunk 95 százalékával büszkélkedhet. Sőt, e században a tudományosan megalapozott tények növekedése jóformán exponenciális volt. Ami nem tartott lépést ezzel a haladással, az a tudomány terjesztése az orvostudományt gyakorlók között.

Egyetemi diplománkat, szakvizsgánkat befejezve jóformán úgy érezzük, hogy most már a tudomány hegyének a tetején állunk, és sokan közülünk az így megszerzett tudás alapján praktizálunk évtizedekig. Nemcsak hogy az új tudás elsajátítására nem fordítunk sok energiát, hanem, feledékenységünk áldozataként, még a régen tanult anyag is lassan elsötétedik bennünk, tudásunk egyre szukül.

A huszadik évszázad nemcsak az orvostudományban jelentett hallatlan előrehaladást, hanem a kommunikációban is. Gutenberg nyomdájával és Marconi rádiójával egyenlő rangúan forradalmi az Internet megjelenése (tulajdonképpen a Pentagon - nem-tervezett - jóvoltából). A nyomtatott könyvek terjesztése viszont évszázadokba került; a rádió szélesköru elterjedése évtizedekbe, az Internet szélesköru ismerete viszont csak évekbe. Pár hónappal ezelőtt Borneo szigetén a trópusi őserdőben nappal az orángutánokat csodáltuk, este az Internetet használtam.

Az Internet lehetővé teszi, hogy a világ tényleg „egy világgá” változzon. Hogy ez jó-e vagy sem, azt nem vitatom. Az viszont biztos, hogy az Interneten elérhető információk ma már nem csak az orvosoknak állnak rendelkezésre, hanem az egész világnak. Szükséges tehát, hogy ne csak egyetemi éveink és továbbképzésünk alkalmából megszerzett tudásunkat tartsuk meg, hanem hogy lépést tartsunk a tudomány fejlődésével, és a tudomány terjedésével, a laikus néppel párhuzamosan. Ezt csak az Internet teheti lehetővé.

Orvosi könyvek kidolgozása és szerkesztése évekbe és milliókba kerül, folyóiratok tudományos cikkei az „éltudomány” felhőkbe eltunő határait jelzik. Kérem, ne értsenek félre, mindez fontos, hisz tudományunk így halad előre. Viszont ma ez nem elég. Az egyre táguló világban ne hozzanak zavarba betegeink, akik esetleg többet tudnak egy új gyógyszerről vagy betegségről, mint mi, mert az Internetről vették le az információt. Nos az is igaz, hogy „nem minden arany, ami fénylik”, nem minden hihető, ami az Interneten van, (de vajon minden úgy igaz, ahogy mi tanultuk? - csak nézzünk át húsz éves orvosi tankönyveket!). Ami jelentős viszont ugyanúgy, mint a nyomda, rádió (és televízió), hiszen az Internet egy eszközt ad a kezünkbe, amit ki lehet, ki kell használnunk, hogy lépést tartsunk a világgal.

Az Internet lehetővé teszi a legújabb hírek, felfedezések közlését, nyomtatott formában, jóformán költség nélkül. Az Internet elérése ma jóformán mindenkinek megengedhető. Tudom, Magyarországon nincs mindenkinek számítógépe, (Amerikában sincs), de a család első tagja, aki komputert fog kérni (és kapni), az a gyerek, (Amerikában is) mert a gyerekek ismerik fel ennek szükségét, és lehetőségeit - ha csak először játékokra is. A mi feladatunk, hogy kihasználjuk az adott lehetőségeket a saját tudásunk fenntartása és növelése útján betegeink érdekében is.

Az Internet nemcsak az anyag gyors publikációjára ad lehetőséget, hanem visszaközlésre (?) is. Tehát egy „élő” kapcsolat állhat fenn az olvasó és a szerző között. Az anyag prezentációja határtalan, nem kell izgulni, hogy sok színes kép lehetetlenül drágává teszi a kiadást, ezzel elzárja az orvos olvasók tömegét. Az Internet most olyan gyermekcipőben van, mint a rádió volt abban az időben, amikor kristályrádiót építettünk a konyhaasztalon. Lényegében ma még nem is tudjuk fölmérni, hogy mi az, amire egy ilyen kommunikációs hálózat képes lesz.

Ezt a cikket arra szánom, hogy felkeltsem az olvasó érdeklődését az új technológia iránt. A HIPPOCRATES élvonalban áll Internet publikációjával a magyar orvosi kommunikációban (www.medlist.com/HIPPOCRATES). Nem kell félni, nem kell mindenkinek megtanulni, hogy kell az Interneten publikálni (kristálydetektoros rádiót sem épített mindenki). Viszont az Internet használat megtanulása minden praktizáló (és egyáltalán érdeklődő) orvos hivatási és életszükséglete lesz. Ne nézzünk tehát az Internetre úgy, hogy az egy „múló divat”. Ne nézzünk rá úgy, hogy „nekem már túl késő”. Ne nézzünk rá úgy, hogy csak „pornó anyagot” közöl. Mindnyájan megtanultunk olvasni, rádiót, televíziót kezelni (néhányan még a videomagnó kezelését is megtanultuk gyerekeinktől). Az Internet használata sem sokkal komplikáltabb. Drága? A színes televízió nem drága? - és mennyivel több hasznot adhat nekünk az Internet tudományunk megtartásában és kifejlesztésében, mint a televízió

Kérjük az olvasót tehát, hogy látogassa meg a HIPPOCRATES elektronikus kiadását, és kövesse figyelemmel az Internet és továbbtanulási lehetőségei felé irányuló terveinket. Nagy a feladat, nagy terveink vannak. Aki nem ért a számítógéphez, az kérje meg a gyermekét (vagy unokáját), hogy tanítsa meg. Terveinkben az is szerepel, hogy egy tanfolyamot tartunk „Internet-képtelen” orvosok számára.

Vegyünk tehát egy mély lélegzetet, határozzuk el, hogy az Internet egy megtanulható, anyagilag megengedhető, tudásunk fenntartására és növelésére szükséges eszköz, és használjuk ki a lehetőségeit.