|
Akár játékprogramot, akár privát vagy munkavégzési céllal szövegszerkesztő, táblázatkezelő, matematikai-statisztikai, prezentációkészítő programot használunk, vagy „last minute” repülőjegyet keresünk az Interneten, a képernyőt figyelni kell. Olykor sokáig kell figyelni. Ilyenkor ráeszmélhetünk annak igazságára, hogy játék és munka nem abban különbözik, amit csinálunk (figyelünk), hanem a kényszer jellegében: játszani szabad, dolgozni muszáj. Még egy különbséget élünk át játék és munka (tanulás) során: a játék kevésbé fárasztó, mint a munka, mert a munka azért is fáraszt, amitől ez idő alatt meg vagyunk fosztva (pl. pihenés, szórakozás, esetleg éppen játék a számítógéppel); játék esetén ez a fáradtságélmény-többlet elmarad. A képernyős munka fárasztó hatása nem küszöbölhető ki, de kis mértékben csökkenthető pl. az óránkénti 10 perc (össze nem vonható) munkaközi szünettel, amelyet a 27/1957-es N.M. rendelet előír a fokozott figyelmi követelmény miatt. Segít a képernyős tornagyakorlatok napi többszöri elvégzése is. Legtöbbet azonban a képernyős munka egészséges munkafeltételeinek kialakításával tehetünk az emberért. Erről szólunk az alábbiakban a jogharmonizációra váró európai irányelv alapján.1 A képernyő többek között abban különbözik a hagyományos írógéptől, hogy a képernyő maga is fényforrás. Ezért mindent át kell rendezni, nem lehet egyszerűen az írógép helyére tenni. A képernyő és elhelyezése 1 ábra
Több típusú képernyő van. A legelterjedtebb a hagyományos színes monitor, ezek közül a csökkentett sugárzásúak beszerzése az ajánlott. A laptop és a notebook gépeknek sugármentes egyszínű vagy színes képernyőjük van. Megjelent a hagyományos színes monitort felváltó (szintén sugármentes) különböző méretű lapos képernyő is, de még drága. A képernyőfigyelés (és a TV-nézés) akkor jelenti a legkisebb megerőltetést, ha körülbelül 20 fokban előrehajtott fejjel nézzük a szintén körülbelül 20 fokban hátrafelé döntött képernyő középpontját. (1. ábra) A képernyő nem állhat az ablak felé nézve vagy az ablaknak háttal. A képernyő csak az ablakra merőlegesen helyezhető el, minél messzebb az ablaktól. Az ablak teljes felületét hatékony fényszigetelő függönnyel kell ellátni, hogy csökkentsük a túl erős természetes megvilágítást. A képernyős munkahelyen a falak, bútorok nem lehetnek fényesre lakkozottak, hanem csakis nem tükröző, világos pasztellszínű, matt felületűek. Ugyanez érvényes a szoba ajtajára is. Tükör nem állhat a képernyővel szemben vagy mögötte. Lakkozott padlózat sem lehet a képernyős szobában, olyan faltól-falig szőnyeg ajánlott, amelyen a görgős szék könnyen mozgatható. Az asztal felülete is matt legyen. Ha több képernyős munkahely van a szobában, több lehetőség van. Ha vannak olyan sarkok az ablak felőli falnál, amelyek ablak felőli fala legalább 130-150 cm hosszú, akkor a sarokba (átlósan) állítható(k) a képernyő(k). (Megfelelő asztalok már kaphatók). Ha nincs ilyen fényvédett sarok a szobában, akkor egymás mellett minimálisan 80-100 cm helyközzel párhuzamosan állítható 2 vagy 3 képernyős munkahely. Speciális asztaltípus van 3, illetve 4 képernyős munkahely elhelyezéséhez egy szobában, ebben az esetben az asztalon a képernyők felső szélénél 5 cm-el magasabb, matt felületű térelválasztóra is szükség lehet. Kézirattartó 2. ábra
A képernyős munka legterhelőbb típusa az adatok, szövegek gépekbe írása (monoton rutinmunka). Hogyan előzzük meg a számítógépbe írás egészségi ártalmait? A legtöbb ember ma már közvetlenül számítógépbe írja szövegeit. Nincs is semmi baj, amíg saját gondolatait írja be vagy az emlékezetében felidézett ismeretekkel dolgozik, de mihelyt alapanyag (jegyzet, adatlap, forrásmunka, könyv) is kell a szövege megírásához (vagy a fordításhoz), bizony szemfárasztó, szemrontó az ide-oda nézés. Hogyan kerülhetjük el az ezzel járó ártalmakat? Ha a számítógépnél ülőnek nemcsak a képernyőt és a billentyűzetet kell felváltva néznie (annak függvényében, hogy mennyire tud „vakon” írni), hanem az alapanyagot is figyelnie kell, ez nemcsak fejforgatással, hanem sorozatos fejdöntés-fejemeléssel is jár, hacsak nem alakítják ki megfelelően e három tárgy térbeli helyzetét. A nyakcsigolyák erőltetése és a tekintet élesre állításának folytonos változtatása (az akkomodáció-változtatás) panaszokat, fájdalmakat okozhat, sőt időleges szembetegséget (akkomodációs spazmust). Mindezt megelőzhetjük, ha az alapanyagot megfelelően helyezzük el. (2. ábra) Milyen a jó kézirattartó? A képernyő mellett elhelyezkedő, 15-30 fokban a képernyő felé fordított kézirattartóra van szükség. (Úgy kell elképzelni, mintha egyazon gömbfelület belső oldalán lenne a képernyő és a kézirattartó.) A kézirattartó és a képernyő magasságának és dőlési szögének azonosnak kell lennie. Szükséges lehet helyi megvilágítás. Ez halogénizzós megvilágítás lehet, de meg kell előzni, hogy a lámpa fénye a képernyőre essen és tükröződjön rajta. A számítógépes szövegszerkesztés előnyeit a szövegbeíró, fordító akkor képes a legjobban hasznosítani, ha közvetlenül a gépbe írja fordítása szövegét. Van azonban egy nagy gondja: hogyan helyezze maga elé a másolandó, fordítandó könyvet? Ha könyvből dolgozik, a laptartón az nem fér el. Bárhova teszi a könyvet az asztalán, valahányszor a szövegre néz, más irányba és más távolságra kell a szemét „élesre állítania”, mint amikor a képernyőt nézi. A magában álló szövegoldalt persze a kézirattartóra lehetne csiptetni, de az egész könyvvel ugyanezt nem teheti meg, ha pedig lapokra szedi szét a könyvet, biztos a teljes zűrzavar. Tovább nehezíti a munkát, hogy a szövegszerkesztő programban beállítható ugyan a látás számára kedvező betűnagyság, de a másolandó, fordítandó könyv betűmérete adott, és szinte mindig jóval kisebb, mint amit a képernyőnézéshez szükséges 45-50 cm-ről jól látna (akár szabad szemmel, akár a képernyőnézéshez megfelelő szemüveggel). Aki egy terjedelmesebb könyv lefordítására készül, úgy látja hát, hogy túlerőltetné a szemét a folytonos ide-oda nézéssel, ha közvetlenül a számítógépbe írna. Ilyenkor gondolhat arra, hogy diktafonba diktálja be a fordítást (mint régebben szokta), és vagy saját maga, vagy gépírónője hallás után beírja majd a gépbe a szöveget - ami persze hibák forrása. Tehát vagy szemrontó vizuális feladat, vagy a régi „verkli”. Nincs más lehetőség? Van. A másológép az A4-es oldal méretére nagyíthatja fel a másolandó szöveget, adatsorokat. Egy átlagos méretű és betűnagyságú könyv oldalainak ilyen nagyítása 150-160 százalékos betűméretet ad, ami a képernyőnézési távolságból könnyen és jól olvasható. Most már oldalanként lehet ráhelyezni a beírandó szöveget, adatokat a jó kézirattartóra. Ekkor azonos vagy nagyon hasonló lesz a képernyőn megjelenő szöveg és a nagyított másolat betűmérete. Ettől kezdve a beírónak csak át kell irányítania tekintetét a szövegről a képernyőre vagy vissza, de nincs szükség akkomodációra, vagyis nem kell az éleslátást új távolságra beállítania. Hát így kell „előre menekülni” a régi gyakorlatból.
A billentyűzet és elhelyezése Egy általánosan elfogadott eszköz nem biztos, hogy hibátlan. Ilyen a számítógépes billentyűzet. Kevesen tudják, hogy közismert formája a kéz és kar jelentős feszültségét okozza, és ez bántalmakra vezet. A billentyűzet formája nem a kézre szabott. Sok szempontból nem felel meg a kéz felépítésének és a természetes kéztartásnak. Próbálja csak ki: lógassa le karjait szabadon, majd emelje előre alkarját vízszintesig, a felkar maradjon a törzs mellett függőlegesen. Ekkor felkarja és alkarja a tipikus gépelési helyzetben van, de a kezek nem! Alkarjai párhuzamosak, a tenyerek kissé egymás felé fordulnak, az ujjhegyek görbét alkotnak, a kisujj lejjebb van, mint a hüvelyk- és mutatóujj. Így nem lehet gépelni, pedig így minimális az ujjizmok és inak feszülése. Az alkar és a csukló minden elfordulása növeli a feszülést. Ez történik a gépelésnél. A három fő elmozdulás: a kezek egymáshoz közelednek, a tenyér lefelé fordul, és a csukló elcsavarodik a kisujj felé, hogy az ujjak szabályosan érintsék a billentyűket. Ez az alkar- és kézizmok és inak feszülésével jár, és a feszülés végig fennmarad munka közben. Ez izomfájdalmakat okoz. (3. ábra) A laptop billentyűzete körülbelül azonos méretű a legelterjedtebb egyenes billentyűzet méretével. A note-book billentyűzete mérete miatt alkalmatlan tartós használatra. Van már osztott billentyűzet is, amely előnyösebb kéztartást tesz lehetővé, mert elmarad a csukló elfordítása a kisujj felé. (4. ábra) A billentyűzet mellett elég helynek kell lennie az egér, a szükséges iratok, könyvek és néhány személyes tárgy elhelyezéséra. A 12 fokban hátrafelé lejtő, úgynevezett preset tiltdown elhelyezés (pl. billentyűzettartó fiókban) kevésbé veszi igénybe a kezet.
Az egér és elhelyezése Az egér a billentyűzet mellett szintén adatbeviteli eszköz. Felső oldalán nyomógombok vannak, alsó oldalán pedig egy mozgatható golyó helyezkedik el. A golyó elfordulását egy sima alátéten szenzorok észlelik és kábelen a számítógéphez továbbítják; ennek hatására a képernyőn egy grafikus szimbólum a megfelelő irányba elmozdul. A szimbólum pozíciója szerint az egér egyik nyomógombjának rövid lenyomása programot jelöl ki, dupla rákattintással a kiválasztott programot behívja, lenyomott állapotában is nagyon sok műveletet végezhet, jobboldali gombja menüket hívhat elő, a képernyőn látható szöveget, képet nagyíthatja, kicsinyítheti. Több formája ismeretes a szokásoson kívül: a követő golyó (track-ball) egy hátára fordított egérhez hasonlít. A készülék burkolatának felső nyílásán keresztül a golyó hozzáférhető, és közvetlenül kézzel szabadon mozgatható. Előnye: a követőgolyót a billentyűzeten is el lehet helyezni (pl. az Apple számítógépek esetében). Játékokhoz, illetve robotok irányításához botkormányt (joystick) használnak.
Asztal
A hagyományos írógépasztal nem alkalmas a képernyős munkához. Ha a billentyűzet az asztallapon fekszik, akkor annak magassága 72 cm legyen, magasabb semmi esetre sem. Ha a billentyűzet az asztallap alá szerelt fiókban van (ahol a billentyűzet mellett az egérnek is el kell férnie!), akkor az asztal maximális magassága 75-80 cm lehet. (5. ábra) Ha az íróasztalnál dolgozó személy nem állandóan használja a számítógépet, akkor időnként útban lehet a monitor és a billentyűzet az asztalon. Ezért kialakították a monitor számára az íróasztal hátsó oldalához rögzített monitortartó állványt, a billentyűzetnek pedig a billentyűzettartó fiókot. A számítógép háza ne a monitor alatt legyen! Előnyős az új, sarkokba is állítható asztal, amelyen a monitor is elhelyezhető. Magassága ez esetben 72 cm lehet. Alakja miatt ezeket az asztalokat csoportokba lehet szervezni. Paravánok alkalmazásával a zavaró fényeffektusok kiküszöbölhetők anélkül, hogy az ott dolgozók ketrecben éreznék magukat. (6. ábra) Az asztal alatt szabad térnek kell lennie a lábak akadálytalan mozgása érdekében. A szabad tér minimálisan 60 cm széles, 64-70 cm magas, mélysége közvetlenül az asztallap alatt 45-50 cm, a padlózaton pedig 65-70 cm legyen.
A szék akkor jó, ha:
A háttámlával egybeépített szék nem használható képernyős munkához, a szék mindkét részét egymástól függetlenül kell szabályozhatóvá tenni. Ajánlatos a karfa magasságának az állíthatósága is. A széknek párnázottnak kell lennie. Csak 5 lábú, görgőkkel ellátott szék alkalmazható. 8. ábra
Világítás
A világítás a képernyős munkahely legkevésbé megoldott környezeti tényezője: vakítás, tükrözés ronthatja a szemünket. Ellentmondás van az egészséges fejtartás, illetve a merőleges megfigyelési vonal által megkívánt 20 fokos döntés és a világítás között: legyen szó akár természetes, akár mesterséges megvilágításról, a képernyő hátradöntve több fényt kap, mintha függőlegesen állna, vagy előre lenne döntve. Ezért áll a legtöbb képernyő függőlegesen, és nem azért, mintha ez lenne a megfigyelő számára optimális! A természetes megvilágítás semmivel nem pótolható. A munkavállalók részben ennek hiánya miatt idegenkednek egyre jobban a nagytermes irodáktól, és az új irodák ablaktalan szobáitól. Már a természetes megvilágítás esetén is különbözik a képernyős munkahely egy jól megvilágított hagyományos irodától. A képernyős munkahelyre kevesebb fényt szabad beengedni. Csak annyit, hogy a kézirattartón lévő szöveg jól olvasható legyen, de a képernyőn ne tükröződjön semmi, és vakító hatások, jelentős világossági különbségek ne legyenek a helyiségben. Az izzólámpa nem használható képernyős munkához (kivéve a jól ernyőzött indirekt világítást). Az ajánlott világítás a képernyős munkához kifejlesztett 2 komponensű indirekt világítás. Az általános világításra elektronikus előtétű fénycsövet, helyi megvilágításra kompakt fénycsövet használnak. (7. ábra)
Zaj
Képernyős munkahelyen maximálisan 50-55 dB Aeq zaj engedhető meg. A zaj nemcsak a figyelmet károsítja, ami már önmagában is csökkenti a teljesítőképességet, vagy megfigyelési feladatnál esetleg meg is hiúsítja a feladat pontos teljesítését, hanem a bonyolult koordinációjú cselekvéseket is (pl. gépelés). A zaj érzelmi hatása is jelentős. A zaj negatív emóciókat (bosszúságot, ingerültséget) vált ki. Különösen kellemetlenek a nagyobb frekvenciájú és szaggatott zajok (pl. telefon csengése).
Klíma
A kis vagy közepes méretű szobákban, ahol ablak és fűtési lehetőség van, a klímapanaszok ritkák. A nagyméretű irodatermekben, ahol leggyakrabban légkondicionálás van, sok a panasz. Csak az utóbbi néhány évben értek el a nagytermekben panaszmentes frisslevegő-befújást: az ablakok közötti fal 170-190 cm-es magasságában áramoltatják be a friss levegőt. Ezt régebben telepített klímaberendezéseknél utólag nem lehet elérni. A hőmérséklet kis mértékű szabályozását szobánként lehetővé kell tenni, különösen az ablaktalan szobákban.
|
|
Irodalomjegyzék 1 Az Európai Közösségek Tanácsának 1990. május 29-én kelt irányelve a képernyős munka minimális biztonsági és egészségügyi követelményeiről. 90/270/EEC. In: Hódos, T.: Képernyős munkafeltételek és feladatok. Budapest. OMÜI. 1996; 3-10. Blaha, F. (Hrsg.): Der Mensch am Bildschirm-Arbeitsplatz. Springer-Verlag, Wien-New York, 1995. Buchanan, D. A., D. Boddy: Advanced Technology and the Quality of Working Life. The Effects of Word Processing on Video Typists. Journal of Occupational Psychology 1982, 55. 1-11. Cakir, A. D., J. Hart, T. F. M. Stewart: Visual Display Terminals. A manual covering. Ergonomics, Workplace, Design, Health and Safety, Task Organization. J. Wiley. Chichester-N. Y.-Brisbane-Toronto , 1980. Farbach, P. A., L. J. Chapman: VDT Work Duration and Musculoskeletal Discomfort. American Association of Occupational Health Nurses Journal 1990; 38. 32-36. Graham, G. J., C. G. Mills: Repetitive Strain Injuries. Medical Journal of Australia, 1984; 140. 380-381. Grandjean, E., W. Hunting, M. Pidermann: VDT Workstation Design: Prefered Settings and Their Effects. Human Factors 1983; 25. 161-175. Hódos, T.: Képernyős munkafeltételek és feladatok. Budapest. OMÜI. 1996. Hódos, T.: Barátom, a számítógép. Budapest 1998. Imrhan, S.: Help Me! My Computer is Killing Me. Taylor Publ., Comp. Dallas 1995. Richter, H. J.: Licht im Büro. Verlag Moderne Industrie. Arnsberg 1993. |
