Az ipari államokban az agyi vascularis katasztrófák a harmadik leggyakoribb halálokot képezik. E betegségcsoport jelentőségét nemcsak a magas halálozásban jelölhetjük meg, hanem abban is, hogy a magas incidencia és prevalencia miatt az esetek mintegy kétharmadában maradandó egészségkárosodás alakul ki, mely az életminőséget súlyosan alterálja, és gazdasági hatása mind a család, mind a társadalom számára felmérhetetlen. Az elmúlt tíz év tapasztalatai azt mutatják, hogy Magyarországon többek között a nemzeti stroke program eredményeként a közel 30 stroke centrumban a korai halálozás jelentősen csökkent, ez azonban a prevalencia további emelkedését eredményezte. Ha a cerebrovascularis betegségek epidemiológiai adatait, valamint a rizikókutatás eredményeit elemezzük, akkor egyértelmüen meghatározhatók azok a stratégiai pontok, amelyekre az ezredfordulón kitüntetett figyelmet kell fordítani. Ezek között első a megelőzés. A stroke rizikófaktorainak ismerete és a megelőzési stratégiákban szerzett gyakorlat alapellátási szinten hozhat jelentős javulást. A magyar stroke adatbank nem publikált adatai alapján elgondolkodtató, hogy a pitvarfibrilláló betegek 15 százaléka kapott anticoagulanst, hogy a hypertoniások mintegy fele kapott antihyperintensiv gyógyszerelést, legtöbb esetben hatástalan mértékben.

A következő stratégiai terület a stroke terület acut intensiv ellátása. Ma már általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy az acut stroke állapot sürgősségi ellátást igényel. Korszerü kezelés csak a katasztrófát követő néhány órán belül indítható. Ugyanakkor talán kevesebb a gyakorlat az acut stroke állapot intensiv ellátásában. Ismeretes ugyanis, hogy a korai stoke halálozás elhanyagolható arányban következik be a közvetlen agykárosodás miatt, ezzel szemben az esetek jelentős részében a szövődmények okozzák a korai halálozást.

Mind az acut stroke ellátásában, mind a másodlagos, harmadlagos megelőzésében a véralvadási tényezők monitorozása, illetve a thrombocyta aggregatio, anticoagulans kezelés áll a therapia tengelyében. Ezen a területen mind az alapkutatásokban, mind a klinikai vizsgálatokban olyan nagyszámú új eredmény születik, amely indokolja a stroke-kal foglalkozó szakemberek számára ennek a területnek a folyamatos követését.

A rehabilitáció sikeressége, vagy sikertelensége határozza meg végső soron a beteg életminőségét, életkilátásait. Általános az a vélekedés az orvosi gondolkodásban, hogy a rehabilitáció csupán a mozgásszervi rehabilitációra korlátozandó. A kognitív neuropszichológia és a kognitív rehabilitáció olyan új tudományterületek, amelyektől nem csak az agyról alkotott ismereteink bővülését várjuk, de az agyi érbetegekkel foglalkozó minden szakembernek, sőt bizonyos szintig a beteg családjának is ismernie kell. Az itt következő tanulmányokban a fenti stratégiai területek neves müvelői foglalják össze azokat az aktuális ismereteket, amelyek remélhetőleg a napi orvosi gyakorlatban is hasznosíthatók lesznek. 

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.