Az alsó végtagokon az arteriosclerosis obliterans jellemzo klinikai tünete a claudicatio intermittens. Az arteriosclerotikus plakkok okozta szukebb és merev artériák kezdetben csak az izommunka fokozott vérszükségletét nem képesek fedezni, és munkavégzéskor, járáskor relatív ischaemia, hypoxia tünetei jelentkeznek, amelyek megállásra kényszerítik a beteget. Pihenésre a relatív hypoxia megszunik, a beteg újra elindul, de bizonyos távolság megtétele után a fájdalom ismét kezdodik. Az artériás szukület lokalisatiojától függoen a tompa görcsös izomlázszeru fájdalom leggyakrabban a lábikrában, a combban és a lábfejben, illetve a farizomban lép fel. Claudicatio intermittens kezdetben csak hosszas, gyors járás után jelentkezik, a betegség progressziójával mind a fájdalommentes járástávolság - a fájdalom kezdetéig mért távolság -, mind a maximális járástávolság - az a távolság, melyet a beteg a fokozódó fájdalom ellenére képes megtenni - egyre csökken, végül a fájdalom már nyugalomban is fellép.

A betegség a típusos panaszok és tünetek, a fizikális eltérések alapján a betegek többségében felismerheto. A járásteszt a kórkép súlyosságának, a végtagok kapacitásának felmérésére alkalmas módszer. Ennek kivitelezésére Boyd és munkatársai már 1949-ben alkalmazták a futószonyeggel történo járástávolság mérést. Azt megelozoen és azóta is, ahol járószonyeg nem áll rendelkezésre, ott alkalmazható a napi tevékenység közben felmért útszakasz, háztömbnyi, utcányi, villamosmegállónyi távolság, illetve ennek csökkenése. A metronóm segítségével ugyancsak megállapítható a claudicatios távolság. A fájdalom megjelenése, intenzitása és az elmúlásáig eltelt ido függ a járás gyorsaságától, az út meredekségétol, az érszukület fokától, kiterjedésétol, illetve egyéb alapbetegségektol.

A dysbasiás távolság megítélésére a járópad teszt több módon alkalmazható:

- 3 km/h sebességgel 0 fok dolésszöggel, sík terepen járás a kezdeti fájdalom megjelenéséig és/vagy a maximális járástávolság eléréséig.

- 4 km/h sebességgel 10 fok dolésszöggel sík terepen járás a kezdeti fájdalom megjelenéséig és/vagy a maximális járástávolság eléréséig. (2,3,6).

- 3 km/h sebességgel 12 fok dolésszöggel sík terepen járás a kezdeti fájdalom megjelenéséig és/vagy a maximális járástávolság eléréséig (5).

Progresszív protokoll szerint:

- 3 km/h sebességgel 2 percig 0 fok dolésszöggel, majd minden 2. percben 2 fok emelkedés a kezdeti fájdalom megjelenéséig és/vagy a maximális járástávolság eléréséig. (1,4)

- 2 km/h sebességgel 12 fok dolésszöggel 5 percig történo járás (7).

Bármelyik protokollt választjuk, a vizsgálatok ismétlése mindig ugyanazzal a protokollal történjen.

A terheléses vizsgáló eljárás alapveto elonye, hogy az alsó végtagok természetes funkcióját méri, rendszeresen ismételheto, így alkalmas lehet a progressio felmérésére, az alkalmazott therapia hatékonyságának megítélésére és segít az invazív vizsgálóeljárások indikációjának felállításában.

Az irodalmi adatok mind a fájdalommentes járástávolság, mind a maximális járástávolság mérése során igen nagy variabilitást mutatnak. (8,9) /20-30% körüli a változás/ Hillerted és munkatársai fix sebesség mellett a fájdalom nélküli járástávolság idotartamában az ismételt mérések során 20,9%-nyi, a maximális járási ido ismételt mérése esetén 31,2%-nyi differenciát észleltek. Jao és munkatársai a maximális járási ido ismételt mérésekor 21%-nyi különbséget találtak. (2)

Az érszukület mellett a beteg járását több más tényezo is befolyásolja. A teljesítmény függ az életkortól, a beteg kardiorespiratorikus állapotától, egyéb alapbetegségétol, valamint attól, hogy a járópadon mennyire veszi igénye a kapaszkodót. A claudicatio intermittens elkülönítéséhez társuló mozgásszervi eredetu csípoízületi, alsóvégtagba sugárzó fájdalomtól alapvetoen fontos. Gyakran a coxarthrosis eredetu, vagy lumbo-ischialgiás jellegu panaszok elobb jelentkeznek, mint a típusos claudicatio, így ezen esetekben a treadmill nem alkalmas az érszukület vizsgálatára. Ugyancsak kizáró tényezo a treadmill használata a cerebrovascularis kórkép (pl. vertebrobasilaris insufficiencia okozta jelentos fokú szédülés, vascularis laesioból eredo paresis), vagy a Parkinson-kór fennállása, súlyos keringési elégtelenség, stenocardias panaszok, elorehaladott chronicus obstructiv tüdobetegség, súlyos vénás keringési zavar következményeként kialakult nyugalmi fájdalmat okozó ulcus cruris, valamint az érszukület okozta nyugalmi fájdalom és/vagy gangraena. Fontos megjegyezni, hogy az érszukületes betegnél csak a súlyosabb állapotú végtagot tudjuk tesztelni treadmillel.

A futószonyeg terheléses vizsgálat megbízhatósága növelheto egyéb vizsgálatokkal kombinálva. Egyes szerzok (10,11) rövid, egyperces nagyobb terhelés után a bokanyomás, illetve a boka/kar nyomás indexszel mért restitutios ido regisztrálását tartják megfelelonek, vagy (10) a transcutan oxigén nyomás értékeinek terhelés utáni alakulását gondolják megbízhatónak.

A szokásos terhelésnél (3 km/h sebességgel 12 fokos emelkedon 5 percig járva) egészséges embernél nem következik be a bokanyomásban lényeges csökkenés. Obliterativ veroérbetegség esetén a terhelés hatására a keringés rosszabbodásával a boka nyomásértéke csökken. Amikor határérték Doppler-indexet kapunk, (0,9) a betegség megállapításában használhatjuk fel a kombinált mérést. A terhelés utáni Doppler-indexnél érzékenyebb változásnak gondolják a terhelés utáni transcutan mért oxigentensio csökkenését (13). A nyugalmi szöveti oxigénnyomás a claudicatio intermittensszel jellemezheto idoszakában a normálistól lényegesen nem tér el, azonban a terhelést követoen a normál szint elérése sokkal több idot igényel, mint jó keringésu végtag esetén. (10,11)

Összefoglalva a perifériás obliterativ veroérbetegségben a treadmillel történo terheléses vizsgálat egyszeru, a mindennapi gyakorlatban alkalmas metódus az alsóvégtagok kapacitásának felmérésére, ezáltal segítséget ad a betegség súlyosságának meghatározásában, és egyéb non invazív vizsgáló eszközökkel kombinálva megbízható adatokat szolgáltat a progresszió követésében, a terápiás effektus felmérésében.

Irodalomjegyzék

1. Andrew W. et al:

Angiology 1993 may.

2. Susan Laing; R.M. Greenhalgh

Inter. Angio 5.1986.

3. Regine Fabry et al: Comparison of Standard owe-minute treadmill exercise and strandness test / absolute walking distance / in relation to site of lesion, walking distance, and diastolic blond flow velocity / Doppler Curves /

Angiology october 1990.

4. Blair A. et al:

The American Journal of Surgery Volume 142 July 1981.

5. P.F. Verhagen T.J. and Th. J.Van Vroonhaven:

VASA Band 12, 1983 Heft 1.

6. Susan P Laing, Roger M. Greenhalgh:

British medical Journal 5 Jahnary 1980.

7. Robert W. Barnes:

American Heart Journal Febr. 1979. Vol.97.102.

8. Hiah, W.R., Nawaz, D., Regensteiner, J.G. et al:

J.Cardiopulm. Rehabil., 1988, 12,525-532. /LA 21/

9. Willeinson, D., Vowden, P., Parkin, A. és munkatársai:

A reliable and readily available method of measuring limb blood flow in intermittent claudication. Br.J.Surg. 1987, 74, 516-519. /LA45/

10. Kraw, HG., Apple, P.L.,White, R.A. et al:

Assessment of peripheral vascular disease by postocclusive transcutanems oxygen recovery time. J.Vasc.Surg. 1984, 1,628-631. /LA28/.

11. Kram, H.B., White, R.A. Tabrisky,J. et al::

Circulation, 1985,m 72, 1022-1027

12. Telesfor Piecuch and Romen Jaworski:

Angiology march 1989. /A1/.

13. Mouren, X. Gavillard, Ph., Massonean, M.et al:

Angiology 1996, 47,329-336. /LA 37/.

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.