Fontos továbbá a szív-keringési és a légző-rendszer vizsgálata az általános belgyógyászati vizsgálati szempontok szerint. 

A kiegészítő szakvizsgálatok tekintetében elsősorban a röntgen-vizsgálat jöhet szóba. Mivel a sugárterhelés által előidézett kockázat nincs arányban az általa nyert információval (nem tartható ugyanis az a korábbi nézet, hogy bizonyos, a fizikai munkavégzéssel összefüggésbe hozható kórképek kialakulását minden esetben a csigolya veleszületett csontosodási zavara okozza), ilyen vizsgálatokat az alkalmassági vizsgálatok keretében rutinszerüen (vagyis válogatás nélkül, minden tehermozgatást végző vagy arra jelentkező személynél) tilos elvégezni. Más a helyzet, ha a vizsgáló orvos ezt a vizsgált személy panasza (i) vagy saját vizsgálata alapján tartja szükségesnek.

A leírt alapos mozgásszervi vizsgálat, kiegészítve a légzésfunkciós vizsgálattal, EKG (esetleg terheléses) vizsgálattal elegendő felvilágosítást nyújt a vizsgált személy munkakapacitásáról is.

A tehermozgatást végző munkavállalók panaszai között gyakran szerepel a hát- illetve derékfájdalom.

Az ilyen fájdalom mindennapos panasz. Deyo szerint az USA felnőtt lakosságának 80 %-a szenved időnként derékfájástól és a betegek kb. 85 %-a egyértelmü (definitív) diagnózis nélkül marad. Nem segítettek ebben az újabb képalkotó eljárások (CT, MRI) sem. Ugyanaz a helyzet, mint a röntgen-vizsgálatokkal: sok panaszmentes egyénnél lehet kóros elváltozásokat találni.2

A derékfájdalom hátterében álló leggyakoribb okok (a részletek mellőzésével)

• • a porckorong degenerációja (discopathia majd spondylosis),

  • a csigolyanyúlványok közti ízületek degenerációja (spondylarthrosis),

  • porckorongsérv (discushernia),

  • ideggyökökre gyakorolt nyomás (radicularis kompresszió),

  • a csigolyaívek sérülése (spondylolysis),

  • a csigolyatest előre csúszása (spondylolisthesis),

  • a csigolyanyúlványok fáradásos törése.

Közismert, hogy a hát- és derékfájdalommal járó megbetegedések a hazai lakosság jelentős részében is előfordulnak. Magyarországon a gerinc degeneratív elváltozásainak radiológiai jelei a 40 év felettiek 50, az 50 év felettiek 75, a 70 év felettiek 100 százalékában kimutathatók.

A degeneratív gerincelváltozások azonban csupán a betegek 25 százalékánál okoznak panaszt.

Ebből adódik az észlelő orvos dilemmája: mikor jelentse be foglalkozási betegségként a tehermozgatást végző munkavállaló gerincelváltozását?

A foglalkozás-egészségügyben foglalkozási és foglalkozással összefüggő betegségeket lehet megkülönböztetni. A foglalkozási betegségek kiváltó oka kizárólag vagy meghatározó módon a foglalkozás, az ok-okozat összefüggés személyre szólóan igazolható. A foglalkozással összefüggő betegség polyaethiologiás kórkép, a foglalkozás közülük az egyik tényező, a foglalkozás szerepe az egyénre szólóan nem igazolható, csupán a nagyobb előfordulási gyakoriság bizonyítja.

A 27/1996 (VIII. 28.) NM rendelet tartalmazza a bejelentendő foglalkozási betegségek jegyzékét. Ebben szerepel a „csontok, ízületek, izmok, inak megbetegedései egyoldalú, illetve túlzott igénybevétel következtében”. A tehermozgatók gerincbetegségei ide sorolhatók és bejelentendők akkor, ha a bejelentő orvos a foglalkozás oki szerepét kizárólagosnak, vagy meghatározónak véli (például igazolhatóan munkahelyi eredetü heveny kórforma, vagy annak következményei).

A rendelet szerint a munkáltatónak elsősorban arra kell törekednie, hogy a kézi tehermozgatást megszüntesse. Ha ez nem lehetséges, akkor kockázatbecslést kell végeznie, majd ennek alapján kockázatkezelés szükséges, vagyis intézkedéseket tenni annak mérséklésére vagy megszüntetésére.

A jogszabály ehhez azzal nyújt segítséget, hogy mellékleteiben felsorolja az általános és az egyéni kockázatnövelő tényezőket, amelyeket a kockázatbecslésnél figyelembe kell venni.

Az általános tényezők négy csoportba sorolhatók

A mozgatandó teher jellemzőiből származók

• a teher túl nehéz, vagy túl nagy,

• a teher nem áll kézre, nehéz megfogni,

• a teher instabil vagy tartalma elmozdulhat,

• a teher úgy helyezkedik el a munkavállaló törzséhez viszonyítva, hogy csak kedvezőtlen testhelyzetben mozgatható,

• a teher ütközés esetén a munkavállaló sérülését okozhatja.

A szükséges fizikai erőkifejtés mértékére, körülményeire vonatkozók

• a tehermozgatás túl megerőltető,

• a fizikai erőkifejtés csak a törzs elcsavarodásával történhet, illetve az emelés előrehajolt helyzetben lehetséges,

• a teher hirtelen elmozdulhat,

• a fizikai erőkifejtés a test labilis helyzetében következik be.

A munkakörnyezetből adódók

• nincs elég hely, főként függőleges irányban, a teher mozgatásához,

• a padozat, vagy a munkavégzés szintje változó vagy labilis,

• a hőmérséklet, a páratartalom, a szellőzés nem megfelelő.

• A tevékenységből származók

• a gerincet érő túl gyakori, túl hosszantartó erőkifejtés,

• a pihenési, illetve regenerációs idő elégtelensége,

• a szállítási távolságok túlzott hossza,

• a munkaritmust a munkavállaló nem tudja befolyásolni.

Ezek közül számos, olyan kockázati tényező található (1/d, 2/a, 2/b, 2/c, 3/c, 4/a, 4/b, 4/c), amelyek befolyásoló szerepének meghatározásához a foglalkozás-egészségügyi orvos anatómiai-élettani (ezen belül foglalkozás-élettani) és munkahigiénés ismeretei a munkáltatónak nagy segítséget jelentenek.

Az egyéni tényezők csoportosítása

• fizikailag (a testi adottságai miatt) alkalmatlan az adott tevékenység elvégzésére,

• olyan gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent (spondylosis, Scheuermann-betegség, discopathia)

• a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más személyes tárgyat visel

• a munkavállaló nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, vagy gyakorlatokkal

Ezek közül az első két tényező kiküszöbölése kizárólag a munkaköri alkalmassági vizsgálatokkal lehetséges.

Bár a jogszabály csak utal a munkavállalónak a munkavédelmi törvényben előírt oktatási feladataira, ennek meghatározó szerepe van a hát-, a derék- és a deréktáji sérülések megelőzésében. Ezt jelzi az a tény is, hogy az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája kiadványt adott közre, amely a helyes tehermozgatás szabályaival foglalkozik.3

^{Ebből tájékoztatásként a legfontosabbak:} 

1. sz. fő szabály: „Ha úgy gondolod, hogy nem vagy képes a teher mozgatására, kérj segítséget !” 

2. sz. fő szabály: „Mindig neked kell a terhet mozgatni, nem fordítva!” 

3. sz. fő szabály: „Előbb gondolkozz, utána cselekedj!”

• Mérd fel a feladatot.

• Tested legyen egyensúlyban.

• Kerüld az előrehajlást.

• Ne csavard el a törzsedet.

• Mozgásod legyen sima és folyamatos.

• Mindig lásd, hogy hova lépsz.

• Használj kézi segédeszközt, ahol lehet.

• Jobb húzni vagy tolni a terhet, mint vinni azt.

• Használd az egyéni védőeszközt, ahol szükséges.

• Szorítsd a terhet szorosan a testhez.

Összefoglalva megállapítható, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos a jogszabályban előírtak teljesítésével jelentős szereplője lehet a munkavállalók tehermozgatásból eredő egészségkárosodásának megelőzésében.