Funk Alkoholprobléma bevezetö

Lecturi salutem! Úgy próbáltuk összeállítani ezt a blokkot, hogy abban az alkoholszakma és a határterületek legnevesebb képviselői közöljenek Önökkel korszerü és egyúttal gyakorlati jellegü ismereteket. Indokolja ezt az alkoholbetegek nagy száma, és az a szomorú tény, hogy ezen betegek még mindig nagy része ellátatlan. Megoldásában főszerepet a családorvosi ellátás és gondozás kell, hogy játssza, mert a szakellátás - csak a betegek kis részén tud segíteni, az igaz, hogy ezek rendszerint a legsúlyosabb állapotú betegek.

Véleményemet a következő tendenciák határozzák meg:

Az alkoholbetegek száma stagnál, de az abuzív ivók, a rövid idejü absztinenciára is képtelenek, a kényszeresen ivók, a mindennapos részegek, az agresszív és állandóan balesetet szenvedő részegesek száma valamelyest csökkenni látszik. Véleményem szerint ennek oka társadalmi-gazdasági háttér megváltozása és a drogjelenség kifejlődése. Azt látjuk, hogy a betegek jobb állapotban jelentkeznek osztályunkon, kevesebb a psychés, idegrendszeri-, és somatikus szövődmények száma. A betegek az osztályon jobban kezelhetők, kooperálnak, és valóban gyógyulni akarnak. Ez bizony némileg szokatlan. (Sajnos, van részbeni ellentendencia is, ez pedig a májcirrhosis-előfordulás növekedése, ld. Schnabel Róbert főorvos cikkét!)

Kifejezett igény mutatkozik a betegek részéről a rövid, hatásos kezeléseket illetően. Emögött nyilván az a megfontolás húzódik meg, hogy a betegek féltik munkahelyüket - már akinek egyáltalán van. A rövid kezelés iránti igény odáig megy, hogy a beteg hét végére fekszik be.

Igény mutatkozik a valódi preventív jellegü beavatkozások iránt, pontosabban növekvő igény. Ezt le tudjuk mérni a beültetési kérelmek növekvő számán. Ez az - egyébként igen sikeresnek számító - beavatkozás gyakorlatilag mindig a beteg kérése alapján történik, mintha bizony a beteg képes volna indikációt mérlegelni. Márpedig, ezt teszi, és ez, felfogásunk szerint, gyógytényező.

A korszerü gyógyszerek megjelenésével a „withdrawal” - a heveny alkoholelvonás - tünetcsoportja jobban, biztonságosabban kezelhető, a delírium megelőzése igen jól megvalósítható, jobban, mint akár 3-4 éve, (ld. Fodor Miklós főorvos közleményét!).

Az új, korszerü, alkohol-craving gátlószer-csoport megjelenése a lehetővé teszi a visszaesésben legfontosabb szerepet játszó psychés tényező, a „craving” - alkohol utáni kínzó sóvárgás - enyhítését, esetleg megszüntetését.

Az SSRI (a nagy hatékonyságú, modern antidepresszánsok csoportja, Szelektív serotonin reuptaker inhibitor) felhasználása a subacut kezelési szakaszban, a rehabilitációban és a prevencióban egyre jobban terjed, és mivel ezek igen biztonságos szerek, alkalmazásuk ismét csak érzékelhető minőségjavulást hozott a therápiában.

A korszerü elaltató-szerek, melyek csoportja örvendetesen bővül, jó segítséget nyújtanak az egyik legnehezebben viselt megvonási következmény, az alvászavar kezelésében.

Véleményem szerint a kisebb időtartamú és intenzitású kis-psychiátriai kórképpel szövődő aethylizmus is a családorvos hatókörébe terelhető, hiszen a rendelkezésre álló óriási minor tranquilláns- illetve anxiolytikus gyógyszerkészlet ezen betegek bármilyen hatásos farmakotherápiáját lehetővé teszi. Így csak a felismerésükben és kezelésükben komoly psychiátriai felkészültséget igénylő duál-diagnózis eseteknek kell majd a jövőben osztályra kerülni.

Növekszik a gondozást igénylő, családjuk által támogatott, hosszú távon jól kooperáló betegek száma, és ezen esetekben a gondozás néha bámulatra méltó eredményeket hoz, féléves - éves, és hosszabb absztinenciát, olyanok esetében is, akik azelőtt hónapokig, évekig is abuzív módon alkoholizáltak.

Az alkoholos eredetü belszervi betegséggel jelentkezők sokszor emiatt jelentkeznek családorvosuknál, így lehet ez például az alkoholos szívbántalmak esetén - ezzel kapcsolatban, új eredményekről ld. Dr. Morvay Veronika közleményét!

Fenti tényezők - rövidebb, biztonságosabb, szinte preventív jellegü gyógyszeres kezelés, majd hosszú távú gondozás, különös tekintettel a somatikus komorbiditásra - szinte kínálja a következtetést, hogy az ilyen esetek családorvosi ellátása és gondozása kézenfekvő alternatíva a drága, nehézkes, kompromittáló, a betegek által gyakran viszolyogtatónak látott kórházi kezeléssel szemben.

Korszerünek tekintjük másfelől az alkoholbetegek „személyiségközpontú” megközelítését is, az addiktológia eredményeinek integrálását a therápiába, a szenvedélybetegség- és függőség-teóriákat, és az ezekre alapozott szociotherápiákat. (Ezekkel részletekbe menően találkozhatnak Takách Gáspár és Pándy László főorvosok sajátos hangvételü, egy-egy megközelítési mód felől taglalt cikkében.)

Azon kell lennünk tehát, hogy a korszerü ismeretanyag gyorsan váljék hatóerővé a gyógyításban. Ennek nyilván jó eszköze egy szakmai fórum, a maga olvasótáborával és szerzői gárdájával.

Itt kérem fel Önöket arra, hogy ne kíméljenek meg bennünket a bírálattól, kezdeményezzenek és folytassanak lapunk - az Önök lapja - oldalain szakmai-tudományos vitákat, véleményüket mindenkor fejtsék ki, mert enélkül a lap szakmai színvonala nem tartható! De ez vonatkozik természetesen arra is, ha valakinek kérdése volna a közöltekkel kapcsolatban!)

Amikor tehát ezen első számot különleges témaválasztásával útjára bocsátjuk, ezt abban a hő reményben tesszük, hogy betegeinknek tudunk általa többet nyújtani.